Karácsony

A karácsonyi készülődést a hétfői nappal folytattuk. Délelőtt elmentünk az Idősek Otthonába, ahol sok néninek, bácsinak szereztünk örömet szép énekeinkkel. Négy szobában voltunk (az osztályt két részre osztva), ahol sokan csak fekve hallgathatták dalainkat. Kicsit meg is hatódtunk, hogy milyen rossz lehet nekik itt a családjuktól távol...

Délután a szülőkkel együtt ünnepeltünk. A jelenet a dalokkal együtt nagyon aranyosra sikerült! Az angyalok tánca is angyali volt!

A finom sütikkel az anyukák tették még örömtelibbé a délutánt.

Kedden délelőtt az iskolai műsort néztük meg. Mindig a második évfolyam gondoskodik a többiek iskolai karácsonyáról. Tehát jövőre a miénk is lesz a megtiszeteltetés...

Pár nap, és vége az évnek...

Ezúton kívánunk mindenkinek nagyon boldog karácsonyt, békés, örömteli új évet!

Mézeskalács-sütés

Szerdán nagy munkában voltunk!

Ágota néni (Kamarás Bogi anyukája) hozta a tésztát, mi pedig teljesen egyedül(!!!) kinyújtottuk, kiszaggattuk, kidíszítettük. (Olyan is volt, aki egyedül meg is ette...)

Ezután Rozi néni tepsikbe rakta, és a konyhás nénik pedig kisütötték. Amikor kihűlt, jött a további díszítés a cukormázzal.

Egy mézesbábos is megirigyelte volna, olyan csodaszépek lettek!!!

Köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult bármivel ahhoz, hogy ilyen remekművek készüljenek!

Karácsony a könyvtárban

Délután pedig elsétáltunk a Megyei Gyermekkönyvtárba az 1.b-sekkel együtt.

Énekeltünk, verseket mondtunk. Később többféle karácsonyfadíszt készíthettünk a könyvtáros nénikkel.

Hogy milyen szépek lettek, az albumban megtekintheti mendenki!

Nagyapám betleheme

A könyvtári óra után mentünk a tornaterembe, ahol nagyon sokan voltak! Még ovis társakkal is találkoztunk!

Három zenész mutatta be egy mesén és csodaszép énekeken keresztül, milyen a betlehemezés más országokban. Persze mi már sokat ismertünk belőle, így velük együtt énekelhettünk.

Jó kis karácsonyi hangulatot teremtettek! Köszönjük!

Könyvtári óra

Csütörtökön rendkívül zsúfolt napunk volt!
Mindjárt reggeli után mentünk a Városi Könyvtárba a következő könyvtár ismereti óránkra. A rövid ismétlés után Zsuzsa néni megtanította nekünk, mi minden tartozik a szépirodalomhoz. Mondtunk példát versekre, mesékre, regényekre. Az ismeret terjesztő egy új szó lett a szótárunkban, de már értjük: mindaz ide tartozik, amiből új ismeretre tehetünk szert. Legyen az emberi test, lovaglás, dinoszaurusz vagy éppen a Föld. Megtanultuk, hogy az előbbieket betűrendben, az utóbbit számok alapján találjuk meg a polcokon.
A végén a kölcsönzés is így zajlott. Meg kellett mondani mindenkinek, milyen típusú könyvet készül haza vinni.
Legközelebb januárban megyünk, addig is jó nézelődést, olvasgatást!

Séta a hóesésben

Elmentünk mégis...

Úgy gondoltuk, hogy bár hideg van, de egy kis séta nem árthat meg nekünk!

Ráadásul havazásban sétálni nagyon jó dolog!

A színpadhoz mentünk, ahol már az ovisok szerepeltek. Jó volt látni, hogy mi is itt szerepeltünk "kis korunkban". Most már mi vagyunk a nagyok! Ők még nem tudják, milyen jó a suli, mi már igen!!!

Ezután jó pár perc szünet következett, amit nehezen viseltünk. Ezért énekelni kezdtünk. A nézők először megdöbbentek, aztán örültek csodaszép hangunknak.

Az iskolások műsorából csak egy kis részt hallgattunk meg, már nagyon fáztunk!

Még a betlehemet megnéztük együtt, megsimogattunk egy rackajuhot, aztán visszamentünk az iskolába. Jó meleg fogadott bennünket!

Bár szombat volt, azért ez a nap is jó volt!

Mikulás

Izgalommal vegyes kíváncsisággal érkeztünk ma az iskolába. Nem csoda, hisz életünk első iskolai Mikulása volt várható...

Kicsit csalódottak voltunk, hogy az első óra rendesen elkezdődött. Azaz nem teljesen, hisz Rozi néni nem akart a szőnyegre menni, hátha valaki kopog...

És nem is kellett olyan sokáig várni! Egy krampusz jelent meg a teremajtóban jelentve, hogy valaki vár bennünket az aulában. Azonnal sorakoztunk, és megláttuk!!! A Mikulás várt fotelben ülve ránk. Mellette a nagy puttonya. Mi is szépen leültünk, és kicsit félve vártuk: vajon mit fog mondani? Tényleg mindent tud rólunk? Énekeltünk, verset mondtunk, és ő megdicsért minket!

Aztán szépen sorban magához hívott, és kiderült: Tényleg mindent tud!!!

Kaptunk csodaszép zsákocskában mindenféle jót. A teremben kibontottuk, átnéztük, mit is rejt a csomag. Tele volt finomsággal!

Ezután kaptunk egy rejtvényfüzetet, telis-tele mikulásos feladványokkal.

Délután pedig még várt ránk a Puttonytöltő!

Összekevertük a három elsős osztályt, és együtt vettünk részt a három teremben felváltva a jobbnál jobb játékokban.

Az 1.a termében elrejtett tárgyakat kellett megkeresnünk, majd memória-játék következett. (Persze ehhez tartozott egy mese, amit már előtte elolvasott nekünk Rozi néni.)

Az 1.b-nél rénszarvast készítettünk sajtos dobozból, a sajátunkban pedig puzzle-t raktunk ki és énekeltünk.

A végén kaptunk finom sütit. Jó kis izgalmakkal teli nap volt!

Jegyzet a szombati naphoz

Napok óta egészséges izgatottság költözött a terembe. November végét írjuk, s már a december illata terjeng. Kételkedne bárki, hogy a december gyermekbarát hónap?! Számba vettük a közeledő ünnepeket. Beszélgettünk a Mikulásról, gyűjtjük a dalokat, melyekkel kedveskedhetünk majd neki.

Várakozás. Türelmes, kíváncsi, szeretettel teli várakozás bújik a lelkekbe. Szelíd mosollyal kering köröttünk a szó: advent. Tartalma ott csillog a tekintetükben, ott ragyog az arcukon.

Lelkesen jöttek szombaton iskolába. Telekis napok keretében, az adventi készülődés jegyében körülnéztünk a nagyvilágban, másütt miként zajlik a karácsony. Ki gondolta volna, hogy nem ez a kis ország a minta, hogy pár száz kilométerrel arrébb másként terítik az asztalt, más dallamok szólnak, s még a fehér szakállú embert is más néven szólítják. Ahány ház, annyi szokás? :)

Mi Nagy-Britanniát húztuk. Nem okozott gondot, hogy szigetre kellett utaznunk, a képzelet szárnyán legyőztük ezt az akadályt. Kinyomoztuk ott miként készülődnek, várakoznak. Miként öltöztetik díszbe a lakást, a várost, hogyan pottyan az ajándék a fa alá, mi kerül a karácsonyi asztalra... Terészetesen rajzba öntöttük a tudományunkat, a rajzok segítségével plakátot készítettünk. A többieknek pedig Panni mesélte el a tornateremben - Bendegúz buzgón sutyorgós szavai segítségével.

Próbálom felidézni a kommentátor mondatait :)

"A karácsonyfát előbb díszítik fel, mint nálunk, napokkal előbb. Utána zenészek lepik el az utcát, akik zenélve gyűjtenek adományokat a szegényeknek. .... A gyerekekhez Karácsony Apó érkezik a kéményen keresztül a kandallóba, az ajándékokat a felakasztott zoknikba teszi, a nagyokat pedig a karácsonyfa alá. A gyerekek jók akarnak lenni Karácsony Apóval, ezért, hogy ne éhezzen kekszet és bort készítenek neki. ...A karácsonyi asztalon sült csirke (ez a pulyka, de madár mindkettő :) )és vaníliás mazsolás puding van és a pukkantó. A pukkantót ketten húzzák szét, s van benne néhány apróság és kalap, amit a fejükre tesznek, s úgy esznek tovább. .... Délután bekapcsolják a TV-t, és meghallgatják azt, amit a királynő mond."

S mindezt megkoronázza a fagyöngy. Mert "akik fagyöngy alatt megcsókolják egymást egy-két nap múlva összeházasodnak." Tisztáztuk, hogy ez az egykét nap esetleg lehet több is :)

Büszkék voltunk rájuk, nagyon ügyesen, határozottan álltak a többiek előtt.

Tenisz

Első találkozás a hálóval. Itt gondolhatnánk a mami haját borító hajhálóra. Esetleg a balatoni halászok hallal teli pakkjára, amint a vízből húzzák ki. Hideg, kedves Olvasók, nagyon hideg!
Ezzel Bianka néni a tornateremben örvendeztetett meg bennünket. Gyanús volt, hogy most nem félrehúzva figyelte a bemelegítő körünket, hanem tulajdonképpen akkor is uralta a terepet, amikor nekünk még nem mutatták be. Mi vagyunk még apróbbak, vagy a háló incselkedik velünk? - van akinek mellmagasságig ér :)
A labdának pedig át kell repülni felette! Dícsértek bennünket, hogy a mozdulat szép, s ügyesek vagyunk. Így gondoljuk mi is, de a legtöbb labdát a hálón innenről szedtük össze- még! Mert tudjuk, hogyan leszünk egyre ügyesebbek, s miként lesz még szebb a mozdulat.
1. Amit a kezünkben fogunk, az az ütő. Megmarkoljuk a nyelének végét. Nem úgy, mint az evőeszközt- azt nem is markoljuk-, nem úgy, mint a ceruzát- azt sem markoljuk-, nem úgy, mint az evőpálcát- azt hogyan kell?-, s nem úgy, mint a palacsintasütőt- azt igen ritkán tesszük. Úgy kell markolni, mint a kalapácsot. A nyél VÉGÉN.
2. Ha így markoljuk az ütőt, már könnyen kapjuk a kezünkbe a fonákhoz. Másik oldal, s a másik kezünk a már markoló elé fog. Nem a kézre kulcsol!
3. Repülőgép szárnya vagyunk, s az ütő fejét kicsit döntjük, hogy a labda alá tudjunk kanalazni.
4. Fontos a labdát figyelni, tekintettel követni! Hiszen kettőt pattannia kell. Emlékszünk még az esőerdőre? :)
5. A mozdulatot az ütő mindig a vállunkon végzi. Ha jobb oldalon kezdte, akkor a bal vállon, ha a bal oldalról figyelt, akkor a jobb vállon. Emlékszünk arra, amikor kameraként figyelt? :)
6. Nem fog ki rajtunk a labda, mert gyakorolni tudjuk azt, hogyan kapjuk el.
Nagyon sokat haladtunk. Már a beavatottak cinkosságával kacsintunk össze ha kezünkbe kapjuk az ütőt. Készülünk megmutatni ezt az anyukáknak, apukáknak. A decemberi utolsó tenisz órán.
Addig még gyakorolhatunk sokat!

Látogatók

A múlt héten a szülők, csütörtökön pedig az óvó nénik jöttek el hozzánk.
Sok kisgyerek üdvözölhette ma az iskolában azt az embert, aki éveken keresztül szerette, segítette, figyelte napról napra fejlődését. Boldog viszontlátás volt! Mi is örömmel láttuk, milyen sok óvó néni tartotta fontosnak, hogy megnézze, mennyit ügyesedett, okosodott az eddigi kis ovisa.
Úgy érezzük, hogy nyugodt szívvel mentek el, elégedettek voltak a gyerekekkel.
Ezúton is köszönjük, hogy felkészítették őket az iskolára!
Majd meglátjátok, milyen hamar eljön az az idő, amikor tőlünk is elbúcsúznak nagy negyedikesként...
Szerencsére még vár ránk sok szép nap és év!
Ígérjük, sok szép emlékkel gazdagodnak addig...

Levél a távoli Malajziából

Sziasztok 1/c!

Nagy Bogi vagyok, mivel apukám külföldön kapott munkát, így nem tudtam az iskolát otthon Veletek kezdeni.
Most Malajziában élünk, ez egy nagyon érdekes ország, itt mindig nyár van, mostanában sokat esik az eső.

Egy nemzetközi iskolában tanulok, mindent angolul. Ez azért kicsit nehéz, nem tudtam szinte semmit angolul, amikor ide érkeztünk.
Itt kicsit más az iskola, így én egyből másodikos lettem. Egyenruhába kell iskolába járni, fekete cipővel fehér zoknival. Iskolabusszal járok egyedül az iskolába. Anya csak kikísér a buszmegállóhoz.

A tanárnénim egy angol néni, nagyon kedves, szuper feladatokat talál ki. Az óráink hasonlóak, mint nektek otthon. Van matek, olvasás, kézírás, nyelvtan, tudomány. Tanultunk már az emberi testről. Van számítástechnika óránk is, ahol mindenki külön számítógépen dolgozik, saját jelszóval tudunk belépni. Van étel-technológia óránk is, Mrs Joo tartja, szuper sütiket szoktunk vele sütni, mindig hozok haza anyának és apának kóstolót. Zeneórán most karácsonyi éneket tanulunk, és nagyon szépen játszik hangszereken a tanárnéni. Van még órám egy muszlim tanárnénivel, ő tartja az angolórát az olyan gyerekeknek, mint én, aki nem elég jól beszél angolul. Van heti 2 tornaóránk, a tornatanárbácsi elég szigorú. Van heti két úszásóra is, amit nagyon szeretek.
A suliban vannak délutáni szakkör szerű elfoglaltságok, nagyon sokféle dologból lehetett választani. Én járok még egy kiegészítő úszásra és wushura, ami egy hagyományos kínai harcművészet, nagyon nehéz, nagyon szigorú tanárnéni tanít minket, különösen a rúgásokat szeretem.

Vendégség

Pénteken délután a 3.b-sekkel együtt megnéztük Máté filmjét, az Így neveld a sárkányodat!

Mivel nekik van projektoruk és fehér táblájuk, nekünk volt filmünk, így egyesítettük a kettőt... Köszönjük a lehetőséget Ildikó néninek!

Megállapítottuk utána, hogy a mi Tabalugánk nem néz ki ilyen félelmetesen, és sokkal szelídebb. Bár a film végére az is kiderült, hogy csak hozzállás kérdése az egész. Ha kedvesen bánunk a sárkánnyal, ő is kedves lesz velünk!!!

Elgondolkodtató...

Könyvtár

Ma délelőtt ismét átmentünk a könyvtárba.
Ismétlés után eljátszottuk, mit is kell tennie az ember fiának, lányának, ha belép a könyvtárba.
Először is köszönünk, levetjük a kabátot, lerakjuk a visszahozott könyvet a pultra. Ezután már mehetünk is választani. Rövid sorbaállás után a pultnál lehúzzák a könyv vonalkódját, és már öltözhetünk is fel. Kifelé köszönés ismét.

Lázár volt a kisfiú, Dalma a könyvtáros néni. Nagyon profin eljátszották!

Ezek után kölcsönzött mindenki újabb könyvet, és véget is ért az óra.

Legközelebb innen folytatjuk!

Szösszenet

/Kicsiny elő információ: a fogfelszíneket latinul illetik meg a fogászaton. Van pl. mesiális, distális... és buccális is./
A fogászat mindenkit izgalommal töltött el. Persze, Rozi néni azt mondta, csak belenéznek a szájukba... de annak mindig oka van! És ha....
Csillogó szemekkel, a megkönnyebbülés sóhajával jöttek ki, s csivitelték, kinek, mit mondtak.
- Valószínű, hogy fogszabályozó kell! - ez volt a leggyakoribb mondat.
- Az enyémbe is belenézett, s nekem bukkanásom van!- ragyogott Panna, mert ilyent senki másnak nem mondtak.
:)

Fogászat

Ma délelőtt elsétáltunk az iskolafogászatra.
Néhányan egy kicsit féltek az ismeretlentől, de végül mindenki megnyugodott. Kiderült ugyanis, hogy a fogorvos néni most csak belekukkant a szájukba, és majd egy papíron üzen a szülőknek, hogy mi a teendő. Egyébként nagyon megdicsérte a gyerekeket nemcsak az udvarias viselkedésért, hanem a jó fogaikért is.
Ezt egy kis matricával is bizonyíthatja mindenki, amit a doktor nénitől kapott.
Legközelebb már ismerősként köszöntjük Őt!

Bábszínház

Pénteken elutaztunk Budapestre. A busz nagyon kényelmes volt. Kicsit hosszú volt az út az autópályán, de amikor beértünk a fővárosba, már mindenki nézelődött. Csak kapkodtuk a fejünket! Villamos, hegy, Duna, híd, Országház, vár! Nagy volt a dugó, ezért meg tudtunk nézni mindent alaposan.
A Bábszínházba érve egy néni megmutatta, hova tehetjük le a kabátainkat, pulóvereinket. Végre bemehettünk a nézőtérre! Bársonyos székek, amit ráadásul magasítani is lehetett a kisebbek kedvéért. Az első sorba kerültünk. Szuper hely volt! Az előadás teljes sötétségben kezdődött. Kicsit izgultunk, de hamar kivilágosodott. Izgalmas, humoros előadás volt, melyet egy rövid szünet szakított félbe. A végén sokáig tapsoltuk a bábokat mozgatókat, akik ekkora már megmutatták magukat...
A hazafelé vezető út valahogy sokkal hosszabb volt, mint odafelé.
Amikor felszálltunk a buszra, kaptunk nápolyit és kekszet. Az iskolában pedig várt bennünket a finom ebéd.
Ide máskor is lejövünk, érdemes volt ennyit utazni!

Márton napja

Csütörtökön megemlékeztünk Szent Márton püspökről. Megismerkedtünk a történetével. Megtudtuk, milyen kapcsolat van közte és a libák között. Tanultunk verset, éneket.
Meghívtak bennünket az 1.b-sek libát készíteni. Együtt énekeltünk, modtuk a verset, vágtunk, ragasztottunk...
Utána az udvaron eljátszottuk, hogy "Hatan vannak a mi ludaink...".
Máté anyukája hozott hatalmas kenyeret és libazsírt. Köszönet érte! Mivel aznap valószínűleg erős fronthatás alatt álltunk, ezért a libazsíros kenyér evését elhalasztottuk másnapra. Akkor is nagyon finom volt! (Azért volt olyan, aki lekvárosra cserélte...)

Boszorkánynap

Pénteken már a tenisz után tele lett a termünk boszikkal és varázslókkal! Bármerre néztünk, csak boszisapkákat és varázslósüvegeket láttunk mindenhol! Ilyesztő boszikarmok, csinos ruhák, varázslatos pillantások...

A matek és a magyar órán csak ők vettek részt;)

Aztán ellepték az ebédlőt is... nem kis feltünést keltettünk!

Ebéd után Rozi néni kifestette a lányok körmét feketére, az arcukra egy bibircsókot rajzolt. A fiúk általában pókhálót kértek pókkal a kezükre.

Boszorkányos rejtvények, varázspálca-készítés, bátorságpróba következett. Aki nagyon bátor volt, egy kivájt tökbe dugta a kezét, amiben cukrot rejtettek el a főboszorkányok. De mi volt a tökben a cukron kívül? Ragacsos, nyálkás, csúszós, undi! De a cukorért megérte! Meg persze azért, hogy elmondhassuk: bátrak vagyunk!

A boszorkánykonyha remekeit megkóstolva rájöttünk, milyen finom ételeket kapunk mi az iskolai konyhán!:) Ettünk kukacokat (gumicukor), hernyókat (kukoricapehelyből), boszorkánylábakat (gumicukorból), "varázspálcákat" (hosszú ropit).

Az 1.b-seket is kicsit megijesztgettük és megkínáltuk őket is kukaccal! Cserébe Mariann néni seprűs táncot járt velünk.

A délután gyorsan eltelt. Megígertettük Rozi nénivel, hogy ilyen nap jövőre is lesz!

Könnyen megígérte, hisz ő is élvezte...

Lámpás felvonulás

Csütörtökön már reggel a délutánt vártuk!

Aztán végre eljött a pakolás ideje, és gyülekeztek a szülők is! Ági nénivel elpakoltuk az asztalokat, és előpakoltunk mindent a lámpás készítéséhez.

Végre bejöhettek a szülők is, és mi nagy izgalommal vetettük bele magunkat az alkotásba. A kis üvegekre szalvétából, kis boszorkányokból, virágokból mintát ragasztottunk. Csodaszépek lettek!

Aztán kis csíkokból álló tökök készültek el ... segítséggel...

A pakolás után aztán jól kieresztettük a hangunkat! Most azt a formánkat hoztuk, amit szoktunk! Egyik dal érte a másikat, a szülők pedig büszkék voltak ránk!

A süti és a sült tök nagyon finom volt!

Evés után elindultunk. Meggyújtottuk a mécseseket, és a ragyogó napsütésre fittyet hányva, mi mentünk! Mintha vaksötét lenne... De így is jó buli volt. Együtt mindenki, (majdnem) az összes gyerek szülő, nagyszülő!

Úgy tűnik, jó ide járni!

Népdaléneklési verseny

Hétfőn délután megmutathattuk, milyen csodaszépen énekelünk!

Az egész osztály felvonult egy számunkra teljesen ismeretlen terembe, ami zsúfolásig tele volt nálunk sokkal nagyobb gyerekekkel. Ez minket teljesen elvarázsolt, így kicsit bátortalanabbra sikerült a megnyitónk, mint ahogyan a saját kis termünkben énekelünk...

Miután vége lett a dalnak, csak azok a gyerekek maradtak fent, akik versenyeztek.

Azt mondják, jól sikerült!:)

A szünet utáni hétfő reggel fél nyolckor lesz az eredményhirdetés, akkor kiderül, mennyire!

Szösszenet

Fogmosás. Ajj! Egy csap, 25 gyerek... alakul. A rend, a gördülékenység is. Apró kezek a fogkefével... Fogkrém, sszh... csszhhh... röpködnek a fognyűvő manók.... grr-bgrrrll... utolsó mozzanat a csapba miként a TV Maci. Koppan a fogkefe a pohárban, s jön egy újabb csapat.

Janka nem leli a poharát. Pedig ő biztosan betette a szekrénybe, s alaposan meg is nézte... NINCS!

- Biztosan megettem! - pillantok rá a fogkrém-varázsolda közepette.

- Húúúú! Nagyon éhes lehetsz! - konstatálja kajánul Dani.

:)

Teleki Blanka emlékére

Hétfőn reggel mindjárt megemlékezéssel kezdtük a hetet.
Blanka névnap volt, mindig ezen a napon tartjuk iskolánk névadójának emléknapját.
A "nagyok" egy teljes órát betöltő műsorral készültek nekünk, kicsiknek. Elmesélték, eljátszották Teleki Blanka életét. Talán mindent még nem értettünk belőle. De az biztos, hogy miatta is büszkék lehetünk arra, hogy ide járunk. A műsor végén Kata és Dani virágot helyezett el a hölgy életét bemutató paravánnál.

Tenisz...

Még

mindig

a tenyeres

és a fonák.

Biztosan mutatták már otthon a hogyant és a mikéntet. Kell kérni is, játszani is - ezzel segíthetünk.
Itt pedig próbálom leírni, szavakba önteni, mert segíteni akarunk. A további szócséplés helyett kerestem a képeket. Így helyére kerül a "kamera", megjelenik a mozdulatsor. Balkezesek értelem szerűen tükröt kaptak maguk elé.

Ahogyan figyeltem őket, a tenyeres az egyszerűbb, azt értették meg hamarabb. Bevallom, a kétkezes fonák nekem is akkor lett egyértelmű, amikor ütőre kaptam, s összekapcsoltam a két mozdulatsort. Hiszen teljesen logikus mindkettő. :)

Kell segíteni nekik, hiszen egy újabb mozdulat, ami az újdonság erejével hat, s nem lehet másként rögzíteni, csak így. Otthon nincsen hozzá ütő? Jobb híjján megteszi anya serpenyője vagy a kisseprű is.

Vendégek

Pénteken délután készítettünk gyümölcs salátát, amivel megvendégeltük az 1.b-seket is. Jutott mindenkinek bőven, hála a sok gyümölcsért a szülőknek!

Sokan mondták, hogy ők ilyent még soha nem csináltak. Ennek ellenére a kis műanyag kések ügyesen álltak a kezünkben. Mindenki nagyon ügyesen, jókedvűen hámozott, darabolt, kevert, és a végén persze takarított.

Mire rendet csináltunk (hozzávetőleg), megérkeztek a vendégek. Még ajándékot is hoztak! Ízlett nekik a finomságunk!

Még Anikó néniéket is megkínáltuk vele.

Nem akadt olyan, akinek ne ízlett volna! (Áron is csak azért nem ette meg, mert egyáltalán nem szereti:))

SZÁSA

Megkaptuk az örökbefogadást igazoló emléklapot, és a fényképet Szásáról!!! Egyenlőre a teremben tekinthető meg, de fénymásolás után megkapják az örökbe fogadók is. Köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy gondoskodhassunk a kis tigrisről!

Koszorúzás

Pénteken elsétáltunk az 56-osok terére, ahol virágot helyeztünk el az ünnep alkalmából. Megnéztük, hogy milyen betűk szerepelnek az emlékművön. Körbejártuk, megcsodáltuk a már ott levő virágokat és koszorúkat.

Szösszenet

A legtöbben már beiratkoztak a könyvtárba, s naaagy izgalommal várták az első kölcsönzést. Mert közösen készültünk. Mindenki vihet könyvet, mindenki válogathat. Legyen benne sok kép, nagy betű, lovak vagy cicák... csak úgy záporoztak a kívánságok.

Panni izgatottan sündörgött körülöttem.

- Lehetek én az első?

- Elfértek ott mindannyian, de ha ez az óhajod, majd beosztjuk.

- S szerinted mindenkinek jut majd könyv - gyerekes-, van ott annyi?

No, így már érthető a sietség oka! :))

Tenisz

Pénteken leginkább arra edzettünk, hogy ez a játék kétszemélyes játék. ( vagy négy, de arról majd sokkal-sokkal később ) El lehet képzelni mekkora galibát okoz az az apró labda, amikor két ember szeme kell, hogy rajta legyen! Természetesen mindenkinek csak a sajátjáén. A társunk pedig egyáltalán nem a közelünkből próbálja hozzánk juttatni, hanem a terem másik feléből. Gurítani, terelgetni a tenyérrel, netán a szokásos eeegy-kettő kísérettel.... macera, ezt megállapíthatjuk. Többet szaladtunk a labda után, mint a labdával.

S ráadásul már megint az őserdő! Bianka néni és Ági néni krokodillá léptek elő, akik a folyóban úszkálnak.... el lehet képzelni! :) Nekünk a labdát kellett a társunknak átgurítani, azonban a két krokodil úszkálás közben labdáért sóhajtozott. Ha elkapta valakiét, akkor guggolással lehetett megszerezni. Értékesebb, mint a krokodiltojás! :)

S itt van még a tenyeres és a fonák dolog. Mert a múlt órán az a kamerás játék a tenyeresről szólt. Lehet ám otthon is gyakorolni! Most pedig a fonák mutatkozott be nekünk, s mi a fonáknak. Két kézzel markoljuk az ütőt, így közelítjük meg a labdát, s ütjük el. Viszont természetesen most is a vállunkon fejezzük be a mozdulatot.

Akár hiszik, akár nem... megy ez nekünk! :)

Munkahely-látogatás

Ma délelőtt elmentünk Száva anyukájának a munkahelyére, a McDonald's-ba.
Az osztályt két csoportra bontva vezették végig a raktárokon és a konyhán.
Érdekes megfigyeléseket tettünk a tárolással, szemétkezeléssel kapcsolatban.
A konyha nagyon izgalmas volt! Így készül a sok finomság, amit a kezembe kapok?!
A végén segíthettünk kávét készíteni, üdítőt tölteni, narancsot facsarni.
Sok ajándékot kaptunk búcsúzóul, de talán a legnagyobb az volt, hogy mindezeket láthattuk a saját szemünkkel!
Köszönjük szépen!!!

Könyvtári foglalkozás

Szerdán végre eljutottunk a könyvtárba!
Vártuk már nagyon, hiszen ez is bizonyíték arra, hogy már nagyok vagyunk!
Zsuzsa néni kérdezgetett, és mi mindenre tudtuk a választ!
Hogyan kell a könyvtárban viselkedni? Hova tesszük a könyveket? Mi a különbség a könyvtár és a könyvesbolt között? Minden a helyén volt, Zsuzsa néni meg is dicsért bennünket.
Pénteken ebéd után megyünk kölcsönözni. Most azért nem tudtunk, mert az olvasójegyek addigra készülnek el. De sebaj! Hétvégén már visszük haza a választott újdonságokat!!!

Kézmosás világnapja

Ma nagyon tartalmas programokkal teli napunk volt.

Még a "kézmosós" délután előtt kimentünk a játszótérre. Nagyon jók ezek az alkalmak, hiszen ez annyira más, mint az iskola udvara! Érdekes játékok, nagy tér...

Testnevelés óra után kicsit azért az udvarra is kijutottunk.

Két órakor kezdődött az érdekességek sora.

Ketten mentek szappant önteni, ketten a védőnénihez, egy valaki pedig egy beszélgetésen vett részt Mariann nénivel.
A többiek Ági nénivel körberajzolták a kezüket, majd rávarázsoltak olyan baktériumokat, amik a kezünkön is lehetnek. Már akkor, ha nem mossuk meg. Szerencse, hogy ez nekünk nagyon megy! Mivel a teremben is van mosdónk...
Az egészből ezután egy szuper plakát lett, ami megtekinthető a teremajtó mellett!

Ezen kívül beszélgettek arról is, hogy mi mindenre használhatjuk a kezünket. És mire ne!

Úgy tűnt, mindenki jól érezte magát ma is:)

Könyvtár-napi műsor - 1. c és b

A videófelvételt az egyik 1.b-s kisgyerek anyukájának köszönhetjük. Nagy részben ezért az ő szereplésük található itt, de a dalokat mi is énekeltük!

Szösszenet

Tigrist fogadunk örökbe. Szását. Beszélni kell róla sokat, mert olyan titokzatos ez az egész. Nem minden nap adja tigrisörökbefogadásra az ember a fejét!
Úgy tűnik, már minden világos.
- Azt értem, hogy örökbefogadjuk - szól Bendegúz -, de hol fog itt elférni? - mutat végig a termen kétségbeesetten.
:)

Könyvtár-szombat-családi nap

Hirtelen jött program, azonban kitűnő lehetőség mutatni abból, amit már tudunk. Szerepelni hívtak bennünket. Bennünket, elsősöket. S nekünk be kellett bizonyítani, hogy Lilla néni bizalmát megérdemeltük. De meg ám! Kicsi az elsős, de a tudása már most mutatós! S mert mi ezt tudtuk, nem bújkált bennünk semmi szerepléssel járó izgalom. Aki nem állt fenn velünk azon a nagy színpadon... nem is tudhatja.

Máté sutyorogta megszeppenten: "Én még életemben nem álltam ekkora naaagy színpadon!"

Azt hiszem, ez a mondat mindent elárul. Akik pedig lenn álltak, nem is érezték, nem is sejtették a gyerekek megilletődöttségét. Mert baki nélkül szóltak a versek, vidáman, mosolyogva játszottak a dalokkal.

A könyvtárban már csak felszabadult cserregést hallottunk, miközben a süteményt majszolgatták. Mintha a művészek felszabadultsága ült volna közöttük :)

A színpadon, a téren folyamatosan zajlottak a produkciók. Akkor sem volt baj, ha valaki már nem bírta fenékkel, s nem akart ücsörögni. Játékarzenál kerítette körbe a kis teret. Kell más a gyereknek?! Ki lehetett próbálni mindent, s ha úgy adódott a tudásukkal is villoghattak. Csalafinta, gondolkodtató vagy egyszerűbb kérdésekre válaszoltak. Mert micsoda izgalom, amikor a tudást megmutathatja az ember!

Szösszenet

A képtárban a néni lekopaszított egy virágot. A sziromleveleket tépkedte le, s adta a gyerekek kezébe. Mi van alatta?- a csészelevelekre akarta felhívni a figyelmet. Nem az a válasz jött, amit szeretett volna. Megcsippentett egy zöld csészelevelet:
- Mit fogok a kezemben? Melyik részét?
- A csücskét! - látta meg a valót Kende.
:)
A mosdó fölé tükör került az osztályban. Rozi néni mozaikolta ki. A szó szoros értelmében. Kis mozaiklapokból rakta ki a nagyot.
Reggel a gyerekek örvendeztek, csodálták a látványt, ahogyan a tükör előtt bohóckodtak. Nevetgéltek.
- Nagyon jó! - lelkendezett Bendegúz is-, de miért törted össze?!
:)

Tenisz...

Az úgy volt,...

Az első ilyen pénteken sodortak az események és az izgalom. Pénzt hoztunk, átöltöztünk, kezet fogtunk, futás, esőerdő, labdaszedő, kézfogás, öltözés... A harmadik óra után kérdeztük Ági nénit: "Tenisz nem lesz?" Ő nézett ránk értetlenül, mert szerinte már volt - mi néztünk csodálkozva, hogy mikor is?! S kiderült, hogy az esőerdő igen fontos szerepet játszik ebben. Most ne nézzen senki rokona kérdőn! Az esőerdő azóta is fontos minden teniszes alkalommal, de már tudjuk, hogy.... Bianka néni dobja a teniszlabdát, amit mi a tekintetünkkel követünk. Nem egy nagy gömb - mint pl. a focilabda -, nem is apró - mint pl. a kezünkön görgetett golyó írás előtt -, szemmel követhető, s közben bólogatunk ügyesen. DE! Csak kettőt pattanhat a labda. Bármilyen játékba vonjuk bele, csak kettőt pattanhat. Ettől macerás. S miért esőerdő? Mert amikor pattog, olyan hangot ad ki - állítólag :) -, mint az esőerdő levelein becsapódó esőcseppek.

A labda "eeegy-kettő"... mi pedig egy vödörbe kanalaztuk - akkor. S Ági néni szerint ettől volt tenisz.

Lehet benne valami, mert ez az "eeegy-kettő" azóta megszogott hanggá vált péntekenként. A bólogatás is. A labda-kanalazás is. Mi az ütőt vártuk izgalommal. Mert ha tenisz, akkor legyen valami a kezünkben! Nem láttuk még soha, hogy a pályán vödörrel szaladgálnak a játékosok! Bianka néni érezhette ezt a vágyunkat, mert a következő alkalommal, már megmarkolhattuk ezeket a sárga csodákat. Szó szerint markolni kell. Újabb bonyodalom. Mert az iskolában semmit sem foghatsz úgy a kezedbe, ahogy tetszik! A ceruzát megigazítják az ujjaid között. A gyöngyöt csippentjük, amikor a pálcára fűzzük. Az evőeszközhöz is más formula kell... Az ütő már csak hab a tortán! Markolós hab, mert ezt, MARKOLNI kell! Végre! Néha belebonyolódunk, s más fogást alkalmazunk, de dicsérnek bennünket sokat- akkor csak nem lehet olyan rossz!

Szóval a labda pattogott már az ütő kedvéért is. Eeeegy-kettő - s mi lecsendesítettük. Eeeegy-kettő - s odaszorítottuk a húrokhoz. S labda gurul is az ütő előtt. Szelíden, mi pedig oldalazva terelgetjük.

Sokat oldalazunk. Haránt terpesz. Az utolsó pénteken is ez volt az alap. Azonban érdekes feladat nőtt ki belőle. Az ütőt markolhatjuk, ám a nyele most a "kamera lencséje". Előre néz, a térdünk előtt. Így követjük a labdát, s mikor elérjük, jön az elterelés- közben az ütő nyele, (a kamera) előre figyel-, s a terelő mozdulatot a bal válunkon kell befejezni. A "kamera" most is előre figyel.

No, ez már hasonlít ahhoz, amit a pályákon láttunk. Talán hihetünk Ági néninek, s valóban teniszre járunk péntekenként. Bianka néni azt mondta, decemberben mindenki át fogja ütni a labdát a háló fölött. Kételkedett benne? Mi ezt tudjuk. Hiszen olvasni is fogunk, számolni is, írni is, ... egy kis labdaütögetés.... Mi az nekünk?! :)

Mesefoglalkozás

Kedden délelőtt elmentünk a Megyei Gyerekkönyvtárba, ahol Bátky András író, mesemondó és Bognár Szilvia énekes segítségével létrehoztunk egy mesegyárat.
Amikor megérkeztünk, a Városi Tv rögtön meginterjúvolta Bendegúzt, aki nagyon okosan, ügyesen válaszolt minden kérdésükre.
Szilvi néni, az énekesnő választott szereplőket a mesékhez. Majdnem mindenkire sor került, és belemesélte őket a mesemondó bácsi egy-egy mesébe.
Közben ismert és új dalokat énekeltünk.
Jól éreztünk magunkat, bár a végére nagyon elfáradtunk...
Sajnos visszafelé esett az eső, így azok, akik nem hoztak magukkal esőkabátot, megáztak. (Pedig szedtük a lábunkat nagyon-nagyon!)

A népmese napja

Ma ünnepeltük a magyar népmese napját, megemlékezve ezzel Benedek Elek születésnapjáról. Átmentünk a "szomszédba", a könyvtárba. Ott egy gimnazista nagyfiú mesélt nekünk királylányról, pókról, királyfiról, szerelemről... A végén mesesütit kaptunk, ami nagyon finom volt!

Október 12-étől el is kezdünk járni a könyvtárba. Minden hónapban egyszer Zsuzsa néni, a könyvtáros könyvtárismereti órát tart nekünk. Ezen alkalmakkor fogunk együtt kölcsönözni. A beiratkozást addigra elintézzük, az olvasójegy pedig a könyvtárban marad biztonság kedvéért. A kivett könyveket is együtt visszük vissza a következő könyvtári órán.

Délután részt vett mindenki a HEROSZ toborzóján. A foglalkozásokra csak az fog járni (havonta egyszer), aki kitölti a jelentkezési lapot, és az első alkalommal befizeti a tagdíjat (1500 Ft).

Érdekes dolgokat tudtunk meg állattartásról, felelősségről. A kutyák nagyon aranyosak voltak, bár nehezen tűrték a sok gyerek nyüzsgését.

Piac, képtár

Ma délelőtt a múzeumba menet bementünk a piacra is. Eddig csak beszélgettünk róla, így most közelről is megnéztük, miket árulnak ősszel itt. Vásároltunk szőlőt, és kaptunk ajándékba virágot és újhagymát.
A képtárban egy néni leültetett bennünket párnákra, és elmesélte, milyen különleges ez a hely. Reggelente furcsa dolgokra voltak figyelmesek, amik virágtündérek jelenlétére utalnak. Kért bennünket, nagyon csendben menjünk végig a kiállítótermeken, akkor láthatunk tündéreket. Sokaknak sikerült!!!
Végül felmentünk az emeletre, ahol gipszet öntöttünk, majd kifestettük. Nagyon szép hűtőmágnesek készültek!
Mind az úton, mind a képtárban, a piacon nagyon rendesen viselkedtünk. Mint a nagyok!

Alapozó játékok

Lassan vége az első hónapnak!

Nagyon gyorsan eltelt. Hogy mi minden történt eddig az órákon? Az albumban megnézhetitek. Természetesen ez nem a teljes paletta, még fogunk újabbakat is feltenni...

A sok-sok játék mögött kemény munka van. Hiszen mindezeket fegyelmezetlenül nem lehet véghezvinni. A múlt héten Anikó néni (az igazgató néni) is bejött hozzánk, hogy megdicsérje a gyerekeket. Hogy miért?

1. egyedül jönnek be az iskolába


2. leveszik a sapkájukat, amikor belépnek az épületbe


3. köszönnek


4. egyedül kipakolnak a táskájukból


5. fegyelmezetten várják az óra kezdetét.

Nagyon büszkék vagyunk rájuk! Természetesen ti még büszkébbek lehettek, hiszen a ti okos, illedelmes, önálló gyerekeitek!

Papírgyűjtés

Köszönet mindazoknak, akik időt, fáradtságot nem kímélve hozzájárult ahhoz, hogy 846kg papírt összegyűjtöttünk!

Tűzriadó

Ma délelőtt elpróbáltuk, mit kellene tennünk, ha tűz ütne ki az iskolában.
Először egy kicsit megrémültünk, hogy mivel is fog ez járni, de hamar meg is nyugodtunk. Miután bementünk az udvarról, nemsokára kolomp hangját hallottuk. Sorbaálltunk, és kivonultunk az udvarra. Ott egy kicsit várakoztunk (amíg "eloltották a tüzet"), majd a szirénaszó után visszamentünk a terembe. A sziréna újbóli megszólalása után múlt el a "veszély", akkor már ki lehetett menni az udvarra.
Ezt is kipróbáltuk! Reméljük, soha nem lesz rá szükség, hogy igaziból átéljünk ilyen esetet!

Kirándulás

Szombaton délután nagyon szép időben telt el az "ismerkedős" kirándulásunk.
Kicsit ugyan megijesztett bennünket a gyülekező felhőkből aláhulló pár csepp eső, de mesés játékokkal ezt is elűztük.
Voltak óriások, törpék, Hamupipőke és Hófehérke. Átkeltünk a mocsáron, segítettünk a bajbajutott meseszereplőkön, akiket a varázsló apró darabokba varázsolt. Kipróbáltuk, milyen lehetett Jancsinak és Juliskának mézeskalács-házikót eszegetni...
Tettünk egy rövid sétát az erdőben az Ádám-Éva fához, a kiszáradt forráshoz.
Kipróbáltuk a játszóteret, és játszottunk Hargitával, Dénesék kutyájával.
Janka anyukájával a labdapasszolót is kipróbáltuk.
Nagyon kellemes délutánt töltöttünk együtt. Köszönjük a részvételt, a finom sütiket!
Sajnáljuk, hogy nem tudott mindenki eljönni! Talán a következőn már teljes létszámban ott leszünk...

Kirándulás

Kedves Szülők!

Szeretettel meghívunk Benneteket és gyermekeiteket szeptember 25-én délutánra egy családi kirándulásra Fehérvárcsurgóra, a Vadasparkba.
Szeretnénk, ha kötetlen körülmények között a közös játékok során jobban megismernénk egymást.
Találkozzunk 13 órakor a fehérvárcsurgói cukrászda előtt, ahonnan majd együtt megyünk a Vadaspark parkolójába.
Sütit, innivalót hozzon mindenki magával!
(Rossz idő esetén a programot árhelyezzük egy másik napra.)

Tabaluga

Csütörtökön végre megérkezett a vendégünk egy kis sárkány képében! Tabalugának hívják. Mindjárt reggel kopogott be hozzánk, és füzetet is hozott magával. Azt mondta, ez az ő naplója. Szívesen hazakíséri azokat a gyerekeket, akik nagyon rendesen viselkednek az iskolában. Akivel haza megy, azok rajzoljanak az ő naplójába. Másnap az iskolában együtt elmesélik a többieknek, mivel is töltötték az időt otthon.

Egyenlőre annyit írt levélben érkezése előtt, hogy nincsen testvére. Messziről utazott hozzánk, szeretne velünk lenni, és vigyáz a Mesevárra. Jövő héten még többet is megtudunk majd róla.

Király ez a nap!

Pénteken egy időutazáson vettünk részt. Bár az időjárás nem tette lehetővé, hogy a szabadban tartsuk meg az akadályversenyt, azért bent éppolyan jól éreztük magunkat!
Tíz állomáson próbáltuk ki okosságunkat, ügyességünket.
Furfangos találós kérdésekre kerestük a válaszokat, Anjou-lilomot gyártottunk, kerestünk koronázási ékszereket. Kipróbáltuk, milyen lehetett Vak Bottyánnak a trónig eljutni, legyőztük a török sereget (egy gurítással tízet is!), kiraktuk a régi várunk alaprajzát. Lovagi viadal is volt, "nyomtattunk kódexet". Titkosírást fejtettünk meg, harcoltunk egy-egy térképrészletért.
Mindenki nagyon elfáradt, de érdemes volt végigküzdeni magunkat rajta!

Első nap

Szeptember 1-én végre megkezdődött, amire mindannyian vártunk!
Nagy-nagy izgalommal gyülekeztünk reggel. Úgy láttuk, könnyedén elengedték a gyerekek a szülőket (majdnem mindenki) a tanévnyitó után.
Beszedtük a felszerelést, amit elhoztak a nehéz táskában, végigsétáltunk az iskolán, bekukkantottunk sok helyre.
Nagyon hamar kipróbálhattuk az ebédlőt is, ahol megtízóraiztunk. Finom volt!

Hallgattunk mesét, énekeltünk, játszottunk. Ebéd után pedig sokan csalódottan fogadták szüleiket, mert kevésnek érzeték az iskolában töltött időt.

Tábor

Két nagyon mozgalmas napot tudhatunk magunk mögött. A csütörtök és péntek délelőtti ismerkedős tábort és a délutáni családlátogatásokat.
A táborba látható izgalommal és várakozással, de cseppet sem megilletődve érkeztek a gyerekek. Miután elbúcsúzott mindenki anyától-apától, bevonultunk a tábor területére. Kis szervezési munkálatok után a teraszon kezdtük el a napot, aztán behúzódtunk a terembe a kissé hűvös idő miatt. (Panna ki sem látszott a libabőr alól...) Megegyeztünk, hogy mindnyájunkat érdekelne egy utazás Meseországba, ahol a mesevár található. Miután megtanultuk egymás nevét, együtt indultunk a hosszú útra. Itt aztán találkoztunk állatokkal, énekeltünk róluk, játszottunk velük kapcsolatos játékokat.
Kipróbáltuk az ottani játszóteret.
Lerajzoltuk a családunkat, amit mindenki megnézhet jövő héten az 1.c termében. Az első délelőttnek itt lett vége, máris jöttek értünk a szüleink.

A második napon az erdő szélén jártunk már Meseország felé, erről is tanultunk éneket. Kipróbáltuk, milyen lenne, ha rakétával indulnánk tovább...
Hajtogattunk házikót, ahol éjszakára meghúzódhatunk, és újabb játékokat tanultunk.
Mindenki húzott egy kis darab papírt, amiről még nem tudtuk, mi lesz majd belőle. Kiszíneztük, és kiderült: egy várat lehet kirakni a darabokból. Ez a mesevár, mely szimbolizálja, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, de egy egészet alkotunk, az 1.c osztályközösségét.
Ezt is és a házikókat is kiállítják a tanító nénik az iskolában.
A végén egy mesebeli festménnyel zártuk a tábort, melyet Mariann néninek köszönhetünk!

Hamar eltelt ez a két nap, nemsokára kezdődik a tanév! Szerencsére ismerős gyerekek és felnőttek fogadnak majd benneteket.

A hátralevő pár napra jó készülődést mindenkinek, szerdán reggel találkozunk!

Közeledik a várkapu nyitásának napja!

Nagyon keveset kell már csak aludni ahhoz, hogy átléphessétek a mesevárrá alakult termünk küszöbét.
Mert van már ajtónk is, amin be lehet lépni. Gyönyörű színű a fala, készül a padlóburkolás, és csodaszép táblával lettünk gazdagabbak!!! Készülnek a fogasok és a kisszekrények is. A szőnyeg a varázsládával már csak arra vár, hogy birtokba vegyétek.
A tábor első napján megkezdjük a kis udvarhölgyek és lovagok látogatását otthonaikban. Nagy izgalommal várjuk a találkozást!
Tudjátok: a tankönyveket a héten szerdán kell átvenni! Aki számlát kér, legyen szíves leírni egy lapra a címet, hogy megkönnyítsük Bea néni dolgát...
Csütörtökön reggel nyolc órakor várunk mindenkit a Bregyó-tábor bejáratánál!

Kedves Várlakók!

Szeptember elsején beköltöztök a várba. Előtte azonban egy táborban vesztek részt, ahol megismerkedünk és talán össze is barátkozunk egymással.
Szeretettel várunk augusztus 26-27-én, csütörtökön és pénteken a Bregyó-táborba reggel 8 órától délig.
Tízórait, színes ceruzát és sok-sok jókedvet hozzatok magatokkal!

Izgatottan várunk!

Rozi néni, Ági néni