Az utóbbi időben rengeteget kaptam.
Lezajlott az adventi vásárunk, ahova nem csak szép karácsonyi meglepetéseket készítettünk, hanem a teaházat is megnyitottuk újra. Sokan jöttek, szép összeggel járulhattunk hozzá a közös bevételhez. A szülői segítség, a gyerekek lelkes mosogatása, tea kínálása (bárkinek, aki arra járt) mind ajándék volt számomra. A felajánlásból kapott süteményekről nem is beszélve!!! Minden reggel megérkezett a doboznyi friss finomság, amit csak ki kellett pakolnunk és eladni.:) Ági és Anikó a hét minden napjának reggelét az iskolában kezdte teafőzéssel, terítéssel, pakolással. Köszönet mindenkinek, aki bármilyen formában hozzájárult a teaház és a vásár sikeréhez! (Kata kétszer is sütött sütit!)
Megérkezett Bogink Malajziából. Igaz, csak egy hétre, de olyan szeretettel, olyan odafigyeléssel vették körül a gyerekek, ami nekem megint csak ajándék volt.
Karácsonyi műsorunk is volt a héten. Telt házzal, sőt! Volt, aki kint rekedt...Megértő, bíztató kedvességgel segítették egymást a próbák során és az előadáson is a gyerekek. Senki nem nevetett a trombitából épp csak kilibbenő hangon, amikor először megszólalt. Bíztattuk, fújd csak bátran Marci, menni fog! Sikerült is! Olyan trombitaszó hangzott fel, hogy az angyalok is megirigyelték! Janka és Bogi csodaszép gitár-furulya hangzása, Zalán szívet melengető fuvola szólója, Alex előadása, Bogi hegedű játéka, mind-mind egy szép ajándék! A jelenet kedves-hibátlan előadása, a fogalmazások tisztalelkű szépsége, hogy Dani tíz perc alatt megtanulta Dénes szerepét, hátha belázasodik, és nem tud jönni... Amikor pedig megérkezett az előadás előtt kicsivel Dénes, öröm volt Dani arcán, hogy jobban van a kis beteg... (Amit nem láthatott más, csak a beavatottak: Dani Dénes mögül láthatatlanul irányította az eseményeket, amikről a hiányzása miatt ő nem tudhatott.)
A kistestvérek, akik hópehely szerepet vállaltak nálunk búcsúzóul, szintén ajándék. Egy ölelés olyan kisgyerektől, aki eddig még soha nem ölelt meg. Felbecsülhetetlen értékű ajándék!
Az őrangyalok mindennapos látható jelenléte ezt az egy hónapot valósággal bearanyozta. Sok kedves szó, közös játék olyanokkal, akikkel nem szoktunk, segítség a hétköznapi rohanásban-ajándék.
Szombaton újabb adagot kaptam. Nem csak fizikai formában. Amikor kiderült, sajnos az idén is van még olyan, aki nincs tisztában azzal, hogy mit illik adni és mit nem. Amikor egy kislány zokogva ül az ajándékot bontogatók körében, és sorban mindenki megy hozzá ki egy csokival, ki más aprósággal, hogy megvigasztalja. Olyan összetartásról, egymásra figyelésről tettek bizonyságot, ami nekem nagy ajándék!
Amikor a nagy iskolai ünnepély alatt felhangzik egy dal, amit tavaly én kaptam a gyerekektől, és szótlanul hozzám bújnak, és tudjuk mindannyian, hogy ugyanarra gondolunk... AJÁNDÉK!!!
Még együtt lehetünk pár hónapig, és élvezhetem mindazt a szeretetet, kedvességet, segítséget, amit ez az osztály gyerekestül-szülőstül adni képes-ajándék. Köszönöm!!!
Kívánom, hogy mindenkinek része lehessen iyen gazdag karácsonyban! Mindenki érezhesse, hogy a körülötte levők szeretik! Mindenkinek legyen kit megölelnie, legyen kit elhalomoznia kedvességgel, megértéssel! Nem csak az ünnepek alatt...
Képek
