Utolsó

alsós gyereknap volt pénteken.

Angol óra után Mohára indultunk busszal a pályaudvarról Edina nénivel. Ott várt bennünket Gabi néni és Viki néni, akikkel a délelőttöt töltöttük.
Amint odaértünk, tízóraiztunk, játszottunk. Addig előkészültek a foglalkozásra a felnőttek. Négy csoportra osztottuk az osztályt. Palacsintát sütött az egyik, kötelet vert a másik, pünkösdi királysághoz vezető feladatokat végzett a harmadik, játszott a negyedik csapat. Dolga végeztével cserélődtek a csoportok.

Nagyon fújt a szél, hideg volt. Hiába mozogtunk, bújtunk össze, dideregtünk. Ennyi alvás után nehezebben viselte mindenki ezt az időjárást. Ezért döntöttünk úgy, hogy a délutánra tervezett családi programot elhalasztjuk jobb időkre...
Ebédre megettük a palacsintát és paprikás krumplit, majd összepakoltunk és elmentünk Rozi néniékhez. Ott meleg teát ittunk, és uzsonnára kakaós piskótát ettünk. Alex és Zalán zongorázott, sőt Marci is ejátszott egyet.

Beszélgettünk múltról, jövőről... Örömökről és félelmekről...
Fázva, fáradtan értünk vissza a suliba. Remélem, hétfőre mindenki kialussza magát!
Képek 

Utolsó

alsós erdei iskola.
Hétfőn reggel nagy izgalommal gyülekeztünk mindannyian a vasútállomáson. Az izgalom csak nőtt a vonat indulásáig, hisz ketten még nem voltak ott... Végül megérkezett mindenki, a felhők is elszálltak, indulás!
Vonattal utaztunk Balatonfüredig teljes hangerőre állítva. Ott elsétáltunk a Helka játszótérre, ahol megtízóraiztunk. Miután mindenki jól lakott, bőven volt időnk játszani. Kipróbáltunk mindent, igyekeztünk beazonosítani a játékokat. Vajon melyik hol szerepelhetett a könyvben?

A Soktornyú kastélyban

 A hajóállomás felé vettük az irányt, és a füredi forrásvízhez értünk. Meg is kóstoltuk, megállapítottuk, hogy nagyon hasonlít a fehérvárihoz. A vízjáték most nem működött, így rögtön a kikötőbe mentünk. Itt szinte rögtön fel is szállhattunk a hajóra, ahol meghallgattuk a lányokat, akik a Balatonból készültek.
 

Információk rózsaszínben

Színvonalas, mindent magába foglaló előadás volt. Még a túristák is élvezték, akik így ingyen idegenvezetést kaptak.:)
Tihanyban várt bennünket Mariann néni. Egy közeli parkban ebédeltünk, majd Réka nénivel és Éva nénivel túrázni indultunk.
 

Sapka, naptej, fabatka

Bejártuk a Ciprián forrás-Barátlakások útvonalat egészen a Visszhang-dombig. Természetesen ki is próbáltuk! Működik.:) A túra során fabatkákat gyűjtöttünk, amit a végén beválthattunk értékes ajándékokra. Az út során szintén előadták az adott helyből készült gyerekek az összegyűjtött információkat.
A fagyizás sem maradhatott ki a napból, hisz az idő nagyon kedvezett nekünk! Végül elsétáltunk a Szabadidő-parkba, ahol finom vacsorával vártak bennünket - néhány csepp esővel kísérve. Szerencsére, mire megettük a vacsorát, az eső is elállt.
Kisvonattal utaztunk az erdei iskolába, az erdő közepébe. 
 

Esőkabátban biztonság kedvéért.

A tetőteret foglaltuk el mindannyian. Pont annyi ágy, matrac volt, hogy elfértünk együtt itt. Kipakolás után Zoli bácsival elkészítettük a kis füzetünket, amibe az egy hét alatt minden nap írtunk. 23 órára már aludt is mindenki!
Kedd reggel 6 óra. Ébredezünk, együtt. Ki lassabban, ki gyorsabban. Mivel 8 órára ígérték a reggelit, bőven volt idő felöltözni, rendet rakni. Finom szendvicsek vártak bennünket a tornácon megterített asztalokon teával, kakaóval.

Amíg Réka néni megérkezett a túrához, összegeztük az előző napit egy kis füzetben. Csoportokban dolgoztunk, ahogyan szoktunk. Zoli bácsi rögtön ki is javította. Sok jó megoldás szüetett!
Réka nénivel útnak indultunk ismét, most a másik irányba. Rögtön megnéztünk az erdei iskola előtt álló cserfát (Mi más állhatna itt?:)) Megvizsgáltuk a levelét, a törzsét. Megmértük egy másiknak az átmérőjét, majd kiszámoltuk, hogy több, mint 200 éves!!! Itt is elbújhatott vona Kamor a Szurdokvárral együtt!

Útunk során rengeteg információval gazdagodtunk, de Réka néni is elámult, mennyi mindent tudunk! Előkerültek ismét a beszámolók, ma is fabatkákat lehetett gyűjteni.
Ebédre értünk vissza a táborba, majd csendes pihenő következett.
Délután rókákat hajtogattunk, majd "levadásztuk" őket. Kicsit lecsökkent a játék végére a számuk...:) Uzsonna után szabad játék következett, majd végre eljött a számháború ideje! Még most is játszanánk, ha nem várt volna bennünket a vacsora. Dokumentáltuk az aznapi eseményeket, majd játékkal zártuk a napot. Alvás 22,45-re.
Szerdán ébredés 6,15-kor. A tegnapi laza ütemben, hisz senki nem sürgetett bennünket. Reggeli után Mariann néni érkezett, akivel kézműveskedtünk. Először egy levendula-zsákocskát, majd bőr karkötőt készítettünk. Nagyon profi volt mindenki!

Illatosan és csinosan indultunk útnak kis aggodalommal, hisz a telefonos összeköttetés szerint néhol hatalmas viharok voltak, és felénk közeledett! De mi megrendeltük a jó időt, így el is került bennünket a vihar. A Szabadidő-parka mentünk ebédelni. Csodás napsütés lett, így kint fogyaszthattuk el a finom ételeket. A Levendula Ház következett. Itt megnéztünk három kisfilmet a vulkánokról, Magyarország természeti kincseiről és a félszigetről. Kaptunk itt is csoportfeladatot, amit a végén értékelt Éva néni. Két csoport is ajándékot válaszhatott a maximális pontszám elérésével.
A faluba érve két részre osztottuk az osztályt. Három csoport Zoli bácsival, három Rozi nénivel vette nyakába a környéket, kezébe a kis füzetet a térképpel. A séta során ismét sokat tanultunk az itteniek életéről, foglalkozásaikról. Kis vásárlásra is maradt még idő.

Vissza a parkba, játék, vacsora, túra vissza a táborba. Végig énekelve... (Megvan a rekedtség oka.:)
Kis pihenő után Zoli bácsi meggyújtottaa tüzet, mi meg csak vártuk, mikor lehet már szalonnát sütni?

Szalonna után mályvacukor-, majd almasütés következett.
Közben hatalmas meglepetés ért! Olyan, amilyenben még soha nem volt részem! Csodaszép szív alakú kulcstartót, levendula szappant, kismanó könyvjelzőt kaptam a gyerekektől a tábortűz mellett énekelve. Kis lapocskán mindenki alá is írta a nevét. Mindezt úgy, hogy semmit nem tudtam erről, nem is sejtettem!!! Maradandó élmény lesz ez nekem örökre!
Sötétedés után bátorságpróba következett. A sötét erdőbe kellett bemenni jó hosszú ideig, amíg meg nem találtuk Zoli bácsit. Félelmetes volt, de mindenki kiállta a próbát!
A lámpás rókavadászat sem maradhatott el! Szerencsére mindenkit megtaláltunk...
Végül izgalmaktól és a sok programtól elfáradva 23,45-re el is aludt mindenki. Állítólag ez volt a legjobb nap a négyből.:)
Csütörtökön reggel ébredés 6,35-kor. Szinte félálomban küzdöttünk meg a hálózsákokkal, amik sehogy sem akartak visszamenni a zsákjukba, a szennyes ruhákkal, amik miatt nem lehetett becsukni a bőröndöt, a piros alsónadrág még mindig keresi gazdáját...:)
Reggeli, szobarend, pontozás, várakozás. A nap meglepetése: egy nagy pelével laktunk együtt! Meg is mutatta magát, a lépcsőn pózolt nekünk egészen addig, míg előkerült a fényképezőgép. Akkor elbújt az odújába, és elő sem jött.
Kicsit késve érkezett a kisvonat. Félúton kiderült, egy szemüveg mégis csak ott maradt az udvaron egy padon! Sebaj, még jó, hogy van mobiltelefon!
A Szabadidő-parknál Réka nénivel találkoztunk ismét. Utolsó túránkra indultunk az Aranyházhoz. Beszéltünk ürgékről, zuzmókról, gejzírekről...
 

Aranyháznál

Réka néninek annyira megtetszett, hogy minden lehetséges helyen a Helkára hivatkoztunk, hogy megígérte, elolvassa ő is.
Épp ebédre értünk vissza, majd indultunk is a kikötőbe. Újra hajó, újra vonat. Itt már kezdtünk nyűgösek lenni. Vége van, de még nem vagyunk otthon, fáradtak vagyunk, nincs elég ülőhely a vonaton, sokat áll egy állomáson várakozva...

De aztán csak beértünk Fehérvárra! Olyan kedves, szülők által alkotott kör fogadott bennünket, ami nagyon megható volt! Köszönjük!
Képek 

Utolsó

alsós könyvtári foglalkozás.
Kivételesen a megyeiben, ahol zenei részleg is van! Mert egyébként már mindent tudunk...:))
Nagyon kedves foglalkozás volt, amely során beláthattuk, minden lehet hangszer. Hangokat azonosítottunk képekkel, meséltünk. Zenekart alkottunk csoportban, és mi magunk voltunk a zene.
Jó volt. Olyan áginénis...

Képek

Hüllő

bemutató volt az iskolában.
Megcsodáltuk őket kicsit félve, kicsit izgulva, kíváncsian. A bátrabbak meg is fogták az egyik kígyót... (A képeken érdemes megnézni a hatást!)
Sok okosságot megtudtunk a gyűjteményről. A kígyók életmódjáról, a tartásáról, a szokásaikról. Szó esett mérgekről és ellenszerekről. Nyulakról, mint táplálékról. Hetekig tartó emésztésről. Másfél évig tartó éheztetésről. Vedlésről és növekedésről.
Azt is tudjuk már, hogy a fiatal kígyók gyakrabban bújnak ki a bőrükből, az idősebbek már ritkábban. Mint az emberek...Érdekes.:)

Képek

Múzeum

Az egyik csendélet

Ismét múzeumban jártunk. Csodaszép festményekkel kapcsolatban vettünk részt egy foglalkozáson.
Jó volt újra találkozni Zsuzsival. Rajta kívül még két munkatársa foglalkozott velünk, Erika és Zsiga.
Az osztályt két részre bontva kezdődött a játék. Az egyik csoport hangokat keresett a festményeken, kis zászlóval jelölték a helyét. A másik csoport az emeleten dobozból húzott ma használatos tárgyakat, és ezek megfelelőit kereste a képeken. Végül új csoportok alakultak, és a választott tárgyak segítségével csendéletet állítottak össze a gyerekek.
Büszkén járkáltam közöttük, hogy ismét megmutatták kreativitásukat, lelkesedésüket, tudásukat!
Képek 

Versmondók

 

Osztályunkból hatan vettek részt a könyvtárban megtartott versmondóversenyen: Dani, Dénes, Bendegúz, Anna, Panna, P. Bogi.
Mindnyájan szépen, hangsúlyozva verseltek a tavasz szépségeiről. Öröm volt látni, mennyit fejlődött a szereplési bátorságuk, az előadásmódjuk. 
Rendkívüli verseny volt, hiszen nem volt zsűri, hanem a résztvevők pontozták egymást. Így alakult ki egy öt főből álló kis csapat, akik könyvjutalmat kaptak.
Tőlünk Anna, Panna és Patay Bogi vihetett haza könyvet.
Szép erdemény, gratulálunk!

Metrók

 

Zalán, a metró-specialista tartott órát erről a fantasztikus találmányról.
Átgondolt, monden fontos információt tartalmazó és ellenőrző óra volt csoportmunkával és önállóval. Javította a feladatlapot, értkelte a csoportok munkáit. Hasznos tanácsokat adott a gyerekeknek.
Igazi negyedikes profi munka volt!!!