A mesében minden megtörténhet. Találkozhatunk óriásokkal, törpékkel, tündérekkel... A mese közvetít a látható és a láthatatlan világ között.

2010. október 30., szombat

Boszorkánynap


Pénteken már a tenisz után tele lett a termünk boszikkal és varázslókkal! Bármerre néztünk, csak boszisapkákat és varázslósüvegeket láttunk mindenhol! Ilyesztő boszikarmok, csinos ruhák, varázslatos pillantások...

A matek és a magyar órán csak ők vettek részt;)

Aztán ellepték az ebédlőt is... nem kis feltünést keltettünk!

Ebéd után Rozi néni kifestette a lányok körmét feketére, az arcukra egy bibircsókot rajzolt. A fiúk általában pókhálót kértek pókkal a kezükre.

Boszorkányos rejtvények, varázspálca-készítés, bátorságpróba következett. Aki nagyon bátor volt, egy kivájt tökbe dugta a kezét, amiben cukrot rejtettek el a főboszorkányok. De mi volt a tökben a cukron kívül? Ragacsos, nyálkás, csúszós, undi! De a cukorért megérte! Meg persze azért, hogy elmondhassuk: bátrak vagyunk!

A boszorkánykonyha remekeit megkóstolva rájöttünk, milyen finom ételeket kapunk mi az iskolai konyhán!:) Ettünk kukacokat (gumicukor), hernyókat (kukoricapehelyből), boszorkánylábakat (gumicukorból), "varázspálcákat" (hosszú ropit).

Az 1.b-seket is kicsit megijesztgettük és megkínáltuk őket is kukaccal! Cserébe Mariann néni seprűs táncot járt velünk.

A délután gyorsan eltelt. Megígertettük Rozi nénivel, hogy ilyen nap jövőre is lesz!

Könnyen megígérte, hisz ő is élvezte...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.