Gyárlátogatás

Szerdán délelőtt elmentünk (szinte futottunk az időszűke miatt) Lázár anyukájának, Csillának a munkahelyére.
Itt körbevezetett bennünket egy bácsi, és megmutatta, hogyan lesz a lakótelepi lakásokban meleg a radiátor, és a víz. Hatalmas kazánokat láttunk, amik nagyon hangosak voltak, szinte félelmetesek. Van olyan, amelyik olajjal, másik árammal, a többi gázzal működik. Megtudtuk, milyen magasak a kémények. Láttuk azt a helységet, ahonnan ellenőrzik az egész rendszert monitorok segítségével.
Ezután már van elképzelésünk arról, hogy mitől lesz meleg a radiátor...:)
Köszönjük Csillának a segítséget és a csokit.:)

Telekis nap

Pénteken már ismerős volt a helyzet:) Nem kell táskát hozni, és az egész iskola együtt vesz részt a rendezvényen! Nem sok ilyen alkalom van, de ezeket nagyon élvezzük! Most Teleki Olimpia volt.
Csütörtökön délután megfestettük a zászlónkat, amivel felvonultunk a megnyitón. (A gyerekek döntötték el, hogy mi legyen rajta. Így lett Mesevár, Mazsola énekelve- mert szeretünk énekelni. Mivel mi nagyon összetartunk, ezért kis mosolygós köröcskék egymás kezét fogva veszik körbe Mesevárat és Mazsolát. Középen Ági néni és Rozi néni nagyobb köröcskéje látható. Tökéletes lett!)
Először megismerkedtünk az Olimpia történetével, jelképeivel, kabaláival, magyar olimpikonok fényképeivel. Sőt!
A megnyitó szinte olyan volt mint az igazi. Felsorakoztunk osztályok szerint, első sorban a zászló vivővel.
Most jön a "sőt" magyarázata. A rendezvényt Rácz Lajos olimpiai bajnok birkózó nyitotta meg. Így nem távoli elképzelhetetlen kép maradt az olimpiai bajnok fogalma. Láttunk egy embert, aki mesélt élményeiről, arról az áhítatról, ami az Olimpián körbeveszi a sportolókat. A küzdelemről, a kitartásról, a győzelem öröméről.
Majd 4.b-s lányok vezetésével felvonultak az osztályok, és meggyújtották az olimpiai lángot. Ezzel kezdetét vette a "versengés".
Négy állomáson próbálhattuk ki ügyességünket.

1. A 2012-es olimpia jelképeit színeztük ki.
2. Olimpikonok fényképeit raktuk ki puzzle-ből.
3. Kabala-sudokut játszottunk.
4. Sorverseny volt a három második osztály között.

Éremmel nem, de sok élménnyel gazdagodtunk.

Dalok szárnyán

Énekelünk. Akartam erről írni már régen, mert a szívem csücske. Ajj, de sok csücske van a szívnek!
Nem csalogányképző, nem nótafakurzus, a jövendő opera, netán popélet sztárjai sem biztosan közülük kerülnek ki.

Tanuljuk a zenét. Elsősorban befogadni. Befogadni, s letapogatni több érzékszervünkkel is. Látni a zenét a szemükkel, érezni a zenét a bőrükkel, beengedni a zenét a lelkükbe.
S tanuljuk előadni is a zenét.

Népdalokat, mert nagyon fontos megismerni a gyökereinket. Népdalokat, mert fogantatásuktól szívják magukba ezt a hangzásvilágot, mert tudniuk kell, honnan indultak. Népdalokat, mert a gyökerek nélkül csak lebeg a jelen, céltalan a jövő.
A jövőhöz vezető úton szemezgetünk a mai gyerekdalokból is. Keresünk értéket, minőséget. Dalokat, melyek már mai hangon szólnak, az ő nyelvükön szólnak, nekik szólnak, róluk szólnak.
Hamupipőke módjára válogatunk a naaagy zenei kosárból. Igyekszem búzát, lencsét, kölest.... hasznosat találni.
Szeretnek énekelni. Még abból is lehet kedvenc, mellyel megküzdünk. Helyre tesszük a hangokat, pontosítjuk a ritmust, alakítjuk a hangzást, kibogozzuk a dal lelkét. Öröm ám hallani őket, amikor öltözködés közben danolni kezdenek! Csak úgy, a dallam, a hangok kedvéért.
Népdaléneklési versenyt hirdettek. Rengeteg lelkes jelentkező között válogathattam. S hogy miért pont őket küldtem? Most a fülem, a lelkem súgott. Szerencsés vagyok, mert ennyire akarják, mert ennyire befogadók. Szerencsés vagyok, mert láthatom a szemükben a dalokat.
A verseny izgalmát négyen élhették át: Janka, Marci, Patay Bogi és Bendegúz.
A helyezés a bónusz ajándék lesz, ha lesz.... azt hiszem, már nyertünk mind. Ők is, az osztály is, én is. :)

Sporthíradó

-Az uszodába velünk együtt érkezik a bátorság. Biztosan nem csupán manó. Ha az, nagyon nagy zsákban cipeli nekünk a bátorságpamacsokat. Mert... bedobtak bennünket a mély vízbe! Mi tombolt bennünk? Félelem, bizonytalanság, ... megkönnyebbülés, jókedv és büszkeség. Néhányan lefelé görbülő ajakkal vacogtunk a medence szélén - No, oda aztán nem! Várnak otthon! - , de tiltakozás nem jött belőlünk. Óvatosan, a medence széle után simogatva csúsztunk a vízbe. Hideg, félelmetes... még óvatosabban irányoztuk meg a medence fenekét. S micsoda meglepetés, hogy nem is olyan egyszerű elmerülni, mert a víz felfelé tuszkol! "Bugyborékolok", mozgatom a karomat, lábamat... Nahát! Hiszen ez jóóóó!

Ehhez kellettek a bátorságpamacsok :)

( Nagyon büszke vagyok rájuk- ezt Ági néni súgja )

- A tornateremben is csoda történik minden héten. Senki nem feltételezné róluk az egy évvel ezelőtti suta mozdulatokat. Megszelidítették a labdát, az ütőt. Otthonosan mozognak. A szájuk is :)

Bianka néni nyílt órára hív ismét minden kedves szülőt. December 2-án a 6. órában. Minden szem gyönyörködhessen!

- Az uszoda tájékáról méééég.

Úszóolimpiát rendeztek, melyen az aprók is részt vehettek. Lelkesen jelentkeztek többen azok közül, akik nem az idén fedezték fel a vízben haladás tudományát. A legelszántabb Danka Bendegúz, Faragó Anna és Kanizsay Dénes volt. Neveztek, s a rajtkőre is álltak. Pedig tudom, igencsak rémisztőnek tűnt a hossz, a "muszájvégigmenni" réme.

Panna 3. a fiúk 4. helyezést értek el. Hangeffekt.... taps és ovációóó!

Ly-j

A múlt heti versenyen a mi Danink 2. helyezést ért el!!!
Gratulálunk!

Örökbefogadás

Ma megérkezett az örökbefogadást igazoló oklevél és az életrajz.
Hosszas gondolkodás után a gyerekek fiú oroszlánt választottak. Kölyköt szerettek volna, de a budapesti állatkertben Basil az egyetlen hím ázsiai oroszlán. :)
2009. február 6-án született Helsinkiben, de természetes élőhelye Északnyugat -Indiában van. Faja kihaló félben van, ma már csak a Gir erdőség rezervátumában él néhány példány.
Két meghívót is kaptunk szülői értekezletre és Nevelőszülők Találkozójára. Az egyik 2012. május 13-án, a másik október 7-én lesz. Ezen alkalmakkor egy fő ingyen bemehet ezzel a meghívóval a Fővárosi Állatkertbe. Személyesen lehet érdeklődni Basilról, a gondozója mindent elmesél róla! Lesznek állatbemutatók, tombola-sorsolás.
Ezen kívül kaptunk egy kártyát, mely 10% kedvezményre jogosítja felhasználóját az állatkert ajándékboltjában. Ha bárki szeretné igénybe venni ezeket a lehetőségeket, jelezze nekem!:)
Küldenek rendszeresen hírlevelet is az állatkert újdonságairól.

Büszkék vagyunk rá, hogy egy évig nevelőszülője lehetünk egy ilyen fenséges állatnak!

Készülődés

Szombaton délelőtt nem a gyerekek, hanem a szülők jöttek iskolába!:)
Akinek ideje engedte eljött, hogy együtt készüljünk a karácsonyi vásárra. Bár Szilvi több dolgot már előre elkészített (el is hozott), azért tudtunk mi is alkotni egy-két díszt.
Brigivel karkötőt fűztek az anyukák, Alex testvére és Ági néni.
Attila 3D-s képeslapot készített az időközben munkájukkal elkészült anyukákkal.
A többiek CD-ből, szalvétából és szalagból karácsonyfadíszt alkottak.
Néhány mécsestartó is "született" üvegfestékkel díszítve.
Köszönjük mindenkinek, aki akár ma, akár otthon bármivel hozzájárult ahhoz, hogy szép és biztonságos játszóterünk legyen!!!
December 8-9-én megvásárolható ez a sok gyönyörűség a karácsonyi vásáron.:))

Fogászat

Csütörtökön délelőtt elsétáltunk ismét a fogorvos nénihez a rendelőbe.
Nagy volt a nyüzsgés, ugyanis három osztály és egy óvodás csoport zsúfolódott be az egyébként is szűkre tervezett váróterembe...:( (Talán ennek köszönhető, hogy gyorsan végeztünk.)
A vizsgálati lapokat majd küldi az asszisztens néni.
Több kisgyereknek említette, hogy barátkozzon meg a fogszabályzó gondolatával. Volt aki ettől kétségbe esett, de egyeseknek örömet szerzett vele.
Nem vagyunk egyformák. Szerencsére!

Nyílt nap

Szerdán reggel nem kellett egyedül jönnünk iskolába!
Anya, apa (vagy éppen mindkettő), mama kísérte a gyerekeket, akik legnagyobb örömére maradtak is az első két órában szeretteik.
Először matek óra volt. Ági néni azt mutatta meg a szülőknek, hogy milyen eszközöket és hogyan szoktak használni az órákon.
A magyar órán olvastuk tovább Mazsolát. Láthatta minden jelenlevő közös olvasmányunk feldolgozásának folyamatát.
Reméljük, a vendégek is olyan jól érezték magukat, mint mi:)

Eredményhirdetés

Visszafele számolok be időrendben az eseményekről, így most jutottam el a hétfő reggelhez.. A Kézmosás világnapján aszfaltrajzversenyen vettünk részt, és kreatív plakátot készítettünk. Mindkettővel második helyezést értünk el!!!
Jutalmat is kaptunk. A rajzosok nyomdákat, az osztály kartonpapírt (hogy legközelebb is legyen mire alkotnunk:)), gyurmát, kis dobókockát és egy csomag mozaik lapocskát. Felhasználjuk a legközelebbi művünkhöz...
Szép munka volt!

Tökház

Az őszi szünetre Tökházkészítő pályázatot hirdettem. Több alkotás is készült, ezeket a galériában megnézhetitek. Dénes és Isti igazán nagyon tökéleteset készített. Ágyak, kályha, kép a falon... Szenzációsak! Mercié is nagyon kis édes lett, bár ebbe bele nem láthatunk. Ezért beleképzeljük a berendezést...:) Anna egy óriás kifaragott tökfejet hozott. Ez ugyan nem házikó, de sokat dolgozott vele. Köszönjük a munkátokat, a szülők segítségét Mazsola nevében is!:)

Óz, a nagy varázsló

Rögtön a szünet után szórakozunk?!
Igen! Nem is akármilyen élményben volt részünk!
A darabot illetően nem voltak kétségeink, hiszen ez nagyon nekik való mű...
Mint tudjuk, sok múlik a színészek játékán. El tudják-e hitetni a gyerekekkel, hogy a felhők fölé szállt a ház? Hogy az oroszlán tényleg félős?
Nos, nyugodtan mondhatjuk, hogy igen!
Az első perctől elvarázsolták a nézőközönséget. A díszlet nagyon funkcionális és eredeti!
A jelmezek tökéletesek!
A művészek elvarázsoltak bennünket:) Repült a ház, beszélt a kutya, a szárnyas majmok mindig is szlengben beszéltek...
A végén (mint általában a mesében) a jó elnyeri jutalmát, a rossz megbűnhődik.

Úszunk

...a boldogságban és a medencében is. Mert uszodába járni jó.

Az indulás :) Kabátok nélkül sokkal könnyebb volt. Cipőcsere, hátizsák, sorakozóóóó... s már azt sem szabad elfelejteni, hogy a sapka ott legyen. Ági néni azt mondta, nélküle nem úszhatik senki. S nem az úszósapkára gondolt. Nem lenne elég azt a fejükön tartani az esemény után? :)) Szóval, sapka kell. Újabb nyűg, miután mindenki megtanulta, hogy a zsákjáért maga felelős. Már csak egy két gyereket kell visszaküldeni a sóváran figyelő árva táskáért, s a felnőttek hordári küldetése is elveszőben van.

Rendezett sorban vagyunk képesek megtenni a kurta utat a buszig, s már vissza is. ( Utóbbiról talán elmesélték összekoccanásunkat - rend a lelke mindennek, ezt is tanulgatjuk. ) Viszont az uszoda valahogyan felerősíti a beszédkedvet, a hangerőről nem is szólva :) Izgatottak, lelkesek, türelmetlenek. Csapjunk a lovak közé!, ha már az intézmény falain bévül vagyunk, s a gyerekek elképesztő szaporasággal készülnek el, s toporognak az öltözőszekrények előtt rendezett vagy rendezettlen motyójukkal. Fürge, segítő felnőtt kezek zárják a szekrényeket, húzzák a kobakokra a sapkákat....

Klári néni... Klári néni szigorú. Amit mond, annak úgy kell lennie. Nem másként, mert könnyen találja magát a padon a nebuló a játék helyett. Úgy kell lennie, mert mennyivel jobb a többiekkel együtt csapkodni a vizet, mint külön gyötörni a vízrecsúszás című próbatételt. A bugyorékolást. A fenn a láb nehézségeit. ... pedig nem is olyan vészes. :) Tessék elképzelni, hogy már mindenki együtt, egy feladatra figyelve, egymás után és előtt szeli a habokat. Illetve a feszített víztükröt. Mert siklani már mindenki tud. No, erre építi Klári néni az úszás tudományát. Gyors kartempó, lábtempó... "megy a láb".... halljuk, az anyukák kinn a padon pedig valóban úszó vízfelhőket látnak. Fegyelmezett vízfelhőket, egészen csendes vízfelhőket. Aztán vízbe ugráló gyerekeket. Fegyelmezetten a vízbe ugráló gyerekeket. S mielőtt azt hinnénk, hogy ez egy másik osztály... jön a játék a felharsanó ismerős gyerekhangokkal. Ideje van... :)

Óra végén zuhany, s hasonlóan gyors öltözés. No, itt kell igazán a sarkukban lenni. Minden lábra kerüljön zok- ni, popsikra alsógatya, ne legyen vizes a csöpögő hajtól a póló, ne a nedves kövön ugrálva húzzuk fel a száraz ruhát.... apróságok, melyek természetesek nekünk nagyoknak. Elvileg a másodikos gyereknek is. Csak nézünk nagy szemekkel, hogy mindebből hogyan lehet játékot gyártani?! Miért vicces, ha eldugják a másik cipőjét, zokniját?! Nem veszi észre, hogy a rövid haja is vizes, s így nem lehet kilépni a hideg levegőre?! Az a sokat emlegetett sapka miért marad benne a zseben, pedig a két kezemmel tettem fel az imént a fejére!

Pedig gyorsak, nagyon gyorsak. Már olajozottan működik minden. Törlközni, öltözni, hajszárítás... s még almát-majszolgatva- kucorgás is belefér az ablakok tövében.

Mindez nem lenne ennyire egyértelmű, ha nincsenek ott a segítő felnőttek. Köszönöm minden kísérő anyukának, nagymamának, s apukának is, ha szán erre az idejéből. Tényleg segítség a több szem, a több kéz...

Amit valóban vegyünk komolyan:

- hideg van, kell a kötött sapka akkor is, ha rövid a gyerek haja

- egy csere zokni a táskában (az iskolatáskában) nem árt, mert az a fránya víz az öltözőben képes vizes zoknit alakítani

- majszolgatni úszás utánra gyümölcsöt hozzanak- azért is igyekszünk ily nagyon, hogy minél hamarabb ebédelhessenek, az édesség elveszi az étvágyukat

- úszás alól felmentést a doktornéni, doktorbácsi adjon- a gyerekek is rájöttek, hogy nem igazán mókás a tribünön ücsörögni, míg a többiek a vizet élvezik

- ha valakinek mégis felmentés, akkor is kell hozni papucsot!

- bármi gond van, tessék kérdezni! :))