Ajándékok

 

Az utóbbi időben rengeteget kaptam.
Lezajlott az adventi vásárunk, ahova nem csak szép karácsonyi meglepetéseket készítettünk, hanem a teaházat is megnyitottuk újra. Sokan jöttek, szép összeggel járulhattunk hozzá a közös bevételhez. A szülői segítség, a gyerekek lelkes mosogatása, tea kínálása (bárkinek, aki arra járt) mind ajándék volt számomra. A felajánlásból kapott süteményekről nem is beszélve!!! Minden reggel megérkezett a doboznyi friss finomság, amit csak ki kellett pakolnunk és eladni.:) Ági és Anikó a hét minden napjának reggelét az iskolában kezdte teafőzéssel, terítéssel, pakolással. Köszönet mindenkinek, aki bármilyen formában hozzájárult a teaház és a vásár sikeréhez!  (Kata kétszer is sütött sütit!)
Megérkezett Bogink Malajziából. Igaz, csak egy hétre, de olyan szeretettel, olyan odafigyeléssel vették körül a gyerekek, ami nekem megint csak ajándék volt.
 Karácsonyi műsorunk is volt a héten. Telt házzal, sőt! Volt, aki kint rekedt...Megértő, bíztató kedvességgel segítették egymást a próbák során és az előadáson is a gyerekek. Senki nem nevetett a trombitából épp csak kilibbenő hangon, amikor először megszólalt. Bíztattuk, fújd csak bátran Marci, menni fog! Sikerült is! Olyan trombitaszó hangzott fel, hogy az angyalok is megirigyelték! Janka és Bogi csodaszép gitár-furulya hangzása, Zalán szívet melengető fuvola szólója, Alex előadása, Bogi hegedű játéka, mind-mind egy szép ajándék! A jelenet kedves-hibátlan előadása, a fogalmazások tisztalelkű szépsége, hogy Dani tíz perc alatt megtanulta Dénes szerepét, hátha belázasodik, és nem tud jönni... Amikor pedig megérkezett az előadás előtt kicsivel Dénes, öröm volt Dani arcán, hogy jobban van a kis beteg... (Amit nem láthatott más, csak a beavatottak: Dani Dénes mögül láthatatlanul irányította az eseményeket, amikről a hiányzása miatt ő nem tudhatott.)
A kistestvérek, akik hópehely szerepet vállaltak nálunk búcsúzóul, szintén ajándék. Egy ölelés olyan kisgyerektől, aki eddig még soha nem ölelt meg. Felbecsülhetetlen értékű ajándék!
Az őrangyalok mindennapos látható jelenléte ezt az egy hónapot valósággal bearanyozta. Sok kedves szó, közös játék olyanokkal, akikkel nem szoktunk, segítség a hétköznapi rohanásban-ajándék.

Szombaton újabb adagot kaptam. Nem csak fizikai formában. Amikor kiderült, sajnos az idén is van még olyan, aki nincs tisztában azzal, hogy mit illik adni és mit nem. Amikor egy kislány zokogva ül az ajándékot bontogatók körében, és sorban mindenki megy hozzá ki egy csokival, ki más aprósággal, hogy megvigasztalja. Olyan összetartásról, egymásra figyelésről tettek bizonyságot, ami nekem nagy ajándék!
Amikor a nagy iskolai ünnepély alatt felhangzik egy dal, amit tavaly én kaptam a gyerekektől, és szótlanul hozzám bújnak, és tudjuk mindannyian, hogy ugyanarra gondolunk... AJÁNDÉK!!!
Még együtt lehetünk pár hónapig, és élvezhetem mindazt a szeretetet, kedvességet, segítséget, amit ez az osztály gyerekestül-szülőstül adni képes-ajándék. Köszönöm!!!

Kívánom, hogy mindenkinek része lehessen iyen gazdag karácsonyban! Mindenki érezhesse, hogy a körülötte levők szeretik! Mindenkinek legyen kit megölelnie, legyen kit elhalomoznia kedvességgel, megértéssel! Nem csak az ünnepek alatt... 
Képek 

TELEKIS NAPOK

A Mikulás hozta.
Reggeli után a teremben észrevettünk az asztalunkon Mikulás-mogyorót, a cipőnkben édességet. Nincs kétség, itt Mikulás járt!

Délben a tornateremben gyülekeztünk, ahol Holle anyóval találkoztunk. Nagyon színvonalas, élvezetes színdarabot láttunk! Néhányan szerepeltek is benne!

Szombaton pedig mást sem csináltunk, csak játszottunk.
Reggel kis kézművesek lettünk, és papírból készítettünk Mikulást, majd gyurmából karácsonyfadíszeket. Nagyon jól sikerültek, hétfőn ki is festettük őket. Az osztály karácsonyfáján meg lehet majd csodálni őket!

Ezek után vetélkedő zajlott rejtvényekkel. Szoros verseny volt, mindenki jól szórakozott.

A délelőtt óriás játékokkal folytatódott számunkra. Mindegyik a karácsonyhoz köthető, nagyon ötletes volt.

Végül az udvron kerestünk hűtőtáskákban kincset, melyeket a Mikulás hagyott itt nekünk. Még mézeskalácsot is kaptunk jutalmul!
Köszönjük a szervezést, az élménydús napot Barbara néninek!

Advent

Ismét eljött a várakozás ideje.
Mire is várakozunk? A karácsonyi ajándékokra? A pihenésre? A számítógép előtt ülésre? (Kockulásra?)
Már nagyok vagyunk. Tudjuk, mi érték, mi nem. Annyi megpróbáltatásban volt részünk az utóbbi időben, hogy nem kell magyarázni.
Jó együtt lenni, örülni egymás sikerének, fogni a másik kezét a bajban. Lecsendesedni, megnyugodni. Befelé figyelni. Arra, hogy mit is súg az ember szíve, ha tíz éves? Élvezni annak a közösségnek az erejét minden nap, amelyben a nap nagy részét töltjük. Biztonságot adó, bátorító védelmét.
Dani az idén is hozta (nagyon kedves tőle) az őrangyalválasztáshoz a cetliket a nevekkel. Rugalmasan cserélve (Hála Judit néninek!!!) Ági néni nevét Zoli bácsira... Megjelentek megint az apró figyelmességek reggelente a padokon, padokban, az én asztalomon is.:)) Mindezt úgy, hogy tudja mindenki, nem ez a fontos. Az egymásra figyelés úgy igazából. Elnézni a másiknak, ha valamivel idegesít, ha átlóg a felszerelése az én padomra. (Ha összecseréli a napokat:((.) Ha kiesik a cipője a szekrényből, beteszem csak úgy, figyelmességből. Öntök vizet ebédnél a poharába, kiviszem a tálcáját:)). Ezer apróság, amitől szebb lesz az ember napja.
Persze, gyújtunk gyertyát is. Az aulában közösen is úgy, ahogy Ági néni tette tavaly. (Most is tenné, ennyivel tarozunk neki!) A teremben is előkerül a koszorú, lekuporodunk köré, beszélgetünk. Mindenről, az élet nagy- és kis dolgairól. Meghallgatva egymást, figyelve arra, kinek mi van a szívében így tíz évesen...
Befelé figyelős, segítős, nyugodt adventet kívánunk mindenkinek!

Sulipóló

Vasárnap Dénesünket meghívták az ötödikesek, hogy egészítse ki a csapatukat, mely iskolánkat képviselte a rendezvényen.
A részletes beszámoló itt olvasható.
Gratulálunk mindnyájuknak!

Visszatekintő

Ahogy gondolom végig az elmúlt időszak eseményeit, úgy jutnak sorra eszembe... Igen, még volt miről írni. Például a nyílt nap!
Múlt héten szerdán első három órában vártuk a vendégeket, családtagokat. Az idén is szép számmal voltak (köszönjük az érdeklődést), de ez számunkra már nem okoz problémát. Angol-német, matek, majd magyar órán mutathattuk meg, mennyi mindent tudunk, milyen okosak vagyunk!
Csütörtökön ismét bemutató óránk volt pedagógusoknak. Nagy dicséretet kaptunk kreativitásunkért, lelkesedésünkért, a gördülékeny munkavégzésért.
Ezen a napon volt utoljára nálunk Judit néni mesélni. Búcsút vettünk tőle, de nem végleg. Megkértük, hogy tavasszal még látogasson vissza hozzánk, hogy az elválást megkönnyítse. Nagyon nagy segítséget jelentettek ezek a varázsmesék, köszönjük!
Könyvtárban is voltunk ismét. Mátyás-projektünk zárásaként egy izgalmas könyvtári foglalkozáson vettünk részt. Zsuzsa néninek köszönjük a lehetőséget.

Adventi vásár

Szombaton ismét összegyűltünk néhányan, hogy készüljünk az adventi vásárra.
Aki jött, mindenkinek akat tennivaló. Festés, vágás, ragasztás, hajtogatás.
Adrienn azt mondta, hogy olyan jók ezek az alkalmak, mert végre kreatívkodhat egy kicsit. Jó lenne folytatni jövőre is ezt a hagyományt!
A délelőtt végére angyalok, fenyők, szívek, csillagok, kosarak, csizmák sorakoztak a padokon.
Tényleg jó kis délelőtt volt. Köszönet a sok munkáért azoknak is, akik otthon készítették el az ajándékokat.

Versenyek-eredmények

 Zsúfolt volt a hét.
Hétfőn reggel a hirdetésen tudtuk meg: Dani harmadik lett az ly-j háziversenyünkön.
Délután városi szépkiejtési versenyen vettünk részt. Kata, Regi, Panna, Isti és Dani olvasott fel egy-egy részt Janikovszky Éva műveiből. Helyezést nem értek el, de igazán szépen szerepeltek.Hibátlanul, kifejezően olvastak. Kitekintettek a közönségre, ahogyan azt kell. Bár volt, akit ez nem nyugtatott meg...
Szerdán Bendegúz a Munkácsy Mihály Általános Iskolában volt díjátadón, ahol a megyei Alkotópályázat nyerteseinek adták át a díjakat.

Csütörtökön a Hétvezér Általános Iskolában a szintén megyei Móra-Hétvezér vetélkedőn mutatta meg Áron, Dani és Bendegúz, milyen figyelmesen olvasta ki Nógrádi Gábor Gyerekrablás a Palánk utcában című regényét. Kilenc állomást jártak végig, melynek eredményeként a 29 csapatból V. helyezést értek el!

Köszönöm ezúton is az otthoni segítséget a szép eredményekhez!
A versenyzőknek gratulálunk!!!

Táncoló talpak

Újabb lépésekkel ismerkedtünk meg a táncórán.:)
"Tudunk" már keringőzni, szambázni, countryt táncolni. Most pedig a rock & roll-lal próbálkozunk. 

Nem is olyan egyszerű! Jobb meg bal láb, előre és hátra, súlytalan a láb és ráállunk, pontozunk meg kirúgunk... Ja, és egyébként fiú vagyok vagy lány? Merre is kell akkor elindulnom? Hja! Aki ilyenre úri huncutságra adja a fejét, annak mindezt érteni és tudni kell!

De megláthatja akárki, szem nem marad szárazon, amikor ez a táncos lábú csapat év végén megmutatja tudományát! Ezt látni kell!
Képek 

Bolyai matekverseny eredménye

A mi nagyon ügyes és okos osztályunkból három csapat indult a megmérettetésen.
A Matek-észek, a Szuper csajok és Einstein nevét viselők. Ez utóbbi hozta meg a szerencsét a csoportnak, hiszen bejutottak a megye legjobb 7 csapata közé! A többiek is jó helyezést értek el, gratulálunk nekik!
Pénteken pedig kiderült az eredményhirdetésen: a mi kis Einstein-jelöltjeink ötödikek lettek a megyében! Ez igazán nagyon szép eredmény! Gratulálunk!
 Képek

Meseterápia

Nagy segítséget kaptunk Judit nénitől, aki most harmadszor látogatott el hozzánk. Ő Boldizsár Ildikótól tanulta a mesterséget, aki hazánkban a legnagyobb szakember ebben a témában.
Már az első alkalom után érezhető volt a változás a gyerekek viselkedésén keresztül a lelkükben. Kiöntötték a szívüket, "megmutatták" a mi Ági néninket az ő szemükön, szeretett-teljes szavaikon át vendégünknek.
Pedig Judit néni látszólag nem tesz mást, mint mesél nekünk. Mi pedig tátott szájjal hallgatjuk. Mondókázunk, énekelünk (Ági néni kedvenc énekét is.), nyelvtörőt mondunk. Gyertyát gyújtunk, a mesék őrzőinek emlékére. Látszólag "csak" ennyi... Aztán mindezek hatására megnyílik a szív és a száj, előbújnak elfelejtettnek hitt emlékek, érzések. Majd megoldódnak a gondok, a problémák.
A mese csodálatos! Beleképzelhetjük magunkat a kiscsikó helyébe, akinek az anyukája halt meg. Nem kell mást tennünk, csak azt elmondani, amit ő érezhetett, gondolhatott. Majd ezek hatására eltűnik a feszültség, a kétely, a félelem.
Persze mindehhez kell egy olyan fantasztikus ember, mint Judit néni!
Köszönjük! A megértést, az elfogadást, a segítő kérdéseket.
Még kétszer találkozunk, hogy teljes rend legyen mindenki szívében-lelkében-fejében. Úgy tűnik, elég lesz...
Képek 

Blanka nap

Teleki Blankára, iskolánk névadójára emlékeztünk csütörtökön a kilencedikesek műsorával.
Utána szokásos rendben az osztályok képviselői virágot helyeztek el a Teleki Blanka életét bemutató faliújságnál.
Az idén Dani és Milán következett ebben a kiválasztott szerepben.
Képek

Séta

Ismerős helyzet, ismerős hely, hisz negyedik éve látogatjuk meg október 23. tiszteletére a hősök emlékművét. Virágot viszünk, gondolunk valakikre, akit nem is ismertünk. A neveket olvassuk a fekete márványon.
(Vagy olyanra gondolunk, akit ismertünk, és szerettünk, és már nincs velünk? Nem mindig egyezik az arcon kint látható és a fejben és a szívben lezajló történés...)
Pontosan mi is történt akkor? Nehéz elmagyarázni még egy negyedikes okos gyereknek is. Kérdezzék a nagyszülőket, talán akad valami emlék, ami közelebb hozhatja a múltat a mához.

Elmetorna

Idén is folytatódik. A változás csak annyi, hogy mindkét csoportot Rozi néni avatja be az új játékok mikéntjébe.
Érdekes, gondolkodtató játékokon vagyunk túl. Nem vadonatúj egyik sem, csak csokorba szedve, egymásra építve fejleszti a gyermek logikáját.
Hogy gondolkodjam, hogy nyerejek? Vajon a másik hogy gondolkodik? Ha én ide teszek, akkor ő oda, és akkor az nekem jó lesz?
Tele vagyunk kérdésekkel, próbálkozásokkal mint az élet más területén is. De a végén van győzelem mindenkinek!

Rendhagyó történelem óra a Városházán

Ma délelőtt újra találkoztunk Zsuzsival, aki tavaly a római foglalkozást tartotta nekünk.

A Városházára látogattunk el. Izgalmas volt, hogy a Nagyteremben (Csodaszépen felújították a termet!) azokon a székeken ülhettünk, ahol a polgármester úr, az alpolgármesterek, a képviselők.
Az izgalom fokozódott, amikor kinyithattuk a színes borítékokat. Évszámokat, történelmi eseményeket rejtettek. A falra festett dátumok között keresgéltünk, majd leültünk az alá a részlet alá, ahol megtaláltuk a mi történésünket. Csoportokba rendeződve folyt tovább az óra.

Ilyenben nem mindenkinek leht ám része! Szavazógépeket kaptunk a kezünbe! Az eddig tanultak ismétléseként tesztet "töltöttünk" ki a szavazógépek segítségével. Egy kérdés, egy szavazat. Egészen jól sikerült!

Egy animációs kisfilmet néztünk meg István királyról és koráról, majd élőképet alkotva csoportonként megjelenítettünk egy-egy fontos eseményt a magyar történelemből.

Ráadásul még sajtótájékoztatón is részt vettünk (mivel véletlenül pont akkor zajlott), melyből megtudtuk, hogy a Szent korona másolatának Székesfehérváron tartásáért hangversenyt és színdarabot szerveznek. Megcsodáltuk a másolatot, álltuk a fényképezést, élveztük a szereplést.

Dicséret illet minden várlakót az aktív részvételért és az alkalomhoz és helyhez illő viselkedésért!

Táncolunk!

Pénteken elkezdődött a társastánc órák sorozata.

Nagy izgalommal vártuk. Ki lesz a párom? Tényleg a fiúk választanak? Jujj!!!
Aztán derült égből táncóra lett. Rozi néni egy órával még el van csúszva....:( Vagy már...

Szóval gyors terempakolás után megismerkedtünk Jutka nénivel és Tibi bácsival. Az első órát Tibi bácsi tartotta. Olyan ügyesek voltunk, hogy egy óra alatt megtanultuk a szamba alaplépését és egy country-táncot.

A társastánc szó jelentését tisztáznunk kellett. Egy fiú és egy lány táncol, és igen, meg kell fogni a párunk kezét. Nem állhatok tőle három lépésre, mert nem érem el a vállát. Mindenki mindenkivel táncolni fog egy körtánc során. Ha fintorgok valakire, az a másiknak rosszul esik.

Mindezek tisztázása, átbeszélése után azt hiszem, élményteli órák várnak ránk!
Lehet otthon gyakorolni:))!

Képek 

Túl az Óperencián

 

A mai nappal lezárult a népmesés hónapunk.
Benedek Elek születésnapjára ismét a könyvtárban lezajlott meseórával emlékeztünk. Annyi változás volt az eddigiekhez képest, hogy most három próbát kellett kiállnunk, hogy kicsalogassuk rejtekéből a mesélő lányt. Szerencsére mindhármat vitézül kiálltuk, és remek mesékkel ajándékozott meg bennünket Hajdú Adrienn 13.D-s nagylány. Köszönjük.

Mihály napi vásár

Bár az idei tananyagunkhoz nem köthető szorosan, azért csak megtartottuk ismét a vásárt.:) Ha már annyira vágytak rá Mesevár lakói...

Egész héten lehetett petákokat gyűjteni a példás magatartásra. Minden órán egyet. Így aztán nem csoda, hogy a várlakók degeszre tömött erszénnyel és táskákkal érkeztek péntek reggel. Izgatottságtól felturbózva vártuk, mikor lehet már végre kitenni a NYITVA táblát.
Sok új ötlettel készültek a gyerekek. A legnépszerűbb a lottózás volt (ami tulajdonképpen inkább tombola lett).
Az idén sokan gondoskodtak róla, hogy senki ne maradjon étlen-szomjan. Kissé túlkínálatot véltünk felfedezni ezekből a vásári forgatagban.

Meghívtuk Timi nénit, Éva nénit, Mariann nénit, és végül Zoli bácsit is megtaláltuk! Mindegyikük jól érezte magát, Timi néni még lottón is nyert .:)

Képek

Népmesés hónap

Eljött újra a népmese hónapja. Az idén Mátyás királyról szóló meséket választhattak a gyerekek. Viszont negyedikesek lévén már nem felolvassák, hanem eljátszák a meséket. Még az elején vagyunk, szeptember 30-ig tartanak az előadások.
Eddig nagyon jól átgondolt, színvonalas darabokat láthattunk. További jó munkát!

 Képek

Családi kirándulás

Vasárnap szerencsénk volt! Vagy valaki ügyesen elintézte nekünk a jó időt?:)
Minden esetre a szombati csúnya, hideg, esős nap után nem nagyon reménykedtünk a kirándulásban.

Reggel izgatottan gyülekeztünk a vasútállomáson néhányan. Szó szerint. Izgatottan és néhányan.
Az agárdi rönkvárhoz érve megnyugodtunk, a többiek autóval érkeztek... Judit néni, a várkapitány(?) elmondta a szabályokat, majd kezdetét vette a játék. Először a kazamatákból lelkes török és magyar sereg gyűjtötte az "ágyúgolyókat", majd harcba vetették őket. Ez abból állt, hogy meg kellett szabadulni tőlük. (Erőszakmentes harc:)) Két újabb "csatával" folytatódott a délelőtt. Az egyiket a számháború mintájára képekkel, amjd török és magyar nevekkel vívtuk. Nem volt egyszerű dolog leolvasni a kicsiknek a török neveket... A végső állás: nyertek a törökök, felülírva a történelmet.

Levezetésképpen elsétáltunk a Parkerdőbe, ahol már rotyogott a slambuc-alap. Amíg elkészült, szabadtéri edzőgépekkel vezettük le felesleges energiánkat. Persze a foci sem maradt el! Az ebéd nagyon finom lett, köszönet érte a szervezőknek!!! Jól fog jönni ez az emlék, amikor a Helkában előkerül a slambuc vagy handabakáré...
Ebéd után is folytattuk a játékot, a tornapálya senkit nem vonzott:). A gyerekek-szülők focimeccs is nagyon jól sikerült, Panna védései utolérhetetlenek voltak.

Fáradtan, de tele élménnyel mentünk haza, ki autóval, ki vonattal. A tavaszi családi kirándulásra már most készüljetek, hogy ne maradjon le senki!!!
Képek

Elkezdődött

Nagyon nehéz most bármit írni...Állítólag az idő mindent megold, begyógyulnak a fájó sebek. Amíg ezt várjuk, mégiscsak tennünk kell a dolgunkat. Tesszük is néha könnyebben, néha szétszórtan, kicsit talán már lelkesebben, sokat elmerengve kérdéseken, amikre még mindig nem jönnek a válaszok.

Az elmúlt hét olyan összeszokós volt. Egymással a nyár után, az új helyzettel, Zoli bácsival. Mindent megtettünk, hogy ez jól sikerüljön. Első nap Marcsi néni, az iskolapszichológus volt nálunk. Nem nagyon akartunk vele, a történtekről beszélni. Még nem vagy már nem? Lassan kiderül, ki hogyan áll a feldolgozással, lelke békéjével.
Kedden aztán útra keltunk, kicsit elvonultunk. Nem messze, csak Csákvárra. Laci bácsi (a főnök) nagyon kedves és segítőkész volt. Két napot töltöttünk nála a túristaszállón kirándulva-túrázva, megázva, focizva, este kicsit összebújva. Zoli bácsi nagyon sokat készült, hogy lekösse kezünket-lábunkat-gondolatainkat. Köszönjük!
Képek 
Pénteken Szigeti veszedelem volt ismét, ahogy minden évben az első pénteken. A Sóstó már ismert terep így a negyedik évben. Barbara néni változatos feladatokat talált ki az olvasott mesékhez. Szerencsére nem tévedtünk el a Meseerdőben, mert minden kérdésre jól válaszoltunk!
Képek 

Tehát munkára fel, szedjük össze a gondolatainkat, a figyelmünket és vessük bele magunkat egy olyan évbe, ami az utolsó együtt (velem)! Készüljünk fel minden szempontból a felső tagozatra! (Azért maradjunk még egy kicsit negyedikesek, olyan bújós-ölelős-leszel a párom?-gyerekek. Önállóak, de ha segítségre van szükség, kérjünk!:))

Búcsú

 

Még nincs egy éve, hogy Ágota nénitől búcsúztunk. Nehezen engedtük el, hiányzik még ma is...

Pár hete Ági néni mosolyogva búcsúzott az évzárón, vidám nyarat kívánva, intve a gyerekeket a nyár veszélyeire. Előttünk volt a nyári szünet, a pihenés, a felhőtlen, csak gyerekként megélhető boldog-gondtalan nyár. Tudtuk, a negyedik osztály búcsúzós lesz. Beszélgettünk róla, mi lesz utána. Fog-e bennünket tanítani még ötödikben is Ági néni vagy Rozi néni? Féltett kincsként vártuk a következő tanévet, mert tudtuk, hogy együtt az utolsó lesz. De abban is biztosak voltunk, hogy bármikor mehetünk később is a tanító nénijeinkhez, örülnek nekünk és segítenek bármiben.

Jó volt reggelente Ági néni mosolygós arcát látni. Mosolyogni a tréfáin. Odabújni hozzá, megölelni. Együtt énekelni vele, segíteni, ha néha elfelejtette a szöveget... Hallgatni meséit, együtt élvezni vele a zenét - legyen az népzene, gyerekmű vagy komolyzene. Megérteni vele együtt olyant, amit sokan nem értenek. A zene, az ének örömét. A matematika rejtélyes, de csodálatos világát. Hogy Ági néni is tévedhet, nem kell mindent elhinni. Merjünk kételkedni, cáfolni, kiállni a magunk igazáért és a barátainkért! Legyünk toleránsak egymással! Úgy szeressük a másikat, amilyen!

Tegnap örökre elment... Hirtelen, felfoghatatlanul. Nem értjük, miért. Talán elfogadni sem akarjuk még.

A mi Ági nénink nem fog többé mosolyogni ránk,  nem fogunk vele énekelni, nem ölelhetjük meg. Soha már... Nem kíván nekünk reggelente vidám, szorgos napot.

Annyi mindenre tanított mindnyájunkat, olyan űrt hagyott maga után, amit soha senki nem tölthet be.

Köszönjük neked Ági néni ezt a csodálatos három évet! A sok vidám percet, élményeket. Hogy bíztál bennünk, szerettél bennünket. Olyannak,amilyenek vagyunk. Segítettél mindenben, ami csak adódott. Cipőt kötni vagy sérülést ellátni. Vigasztalni, kezünket fogni, ha féltünk.
Ne félj, mi mindenre emlékszünk, amit kaptunk tőled! Vigyázunk rá, és továbbadjuk mindenkinek.
Dalolni fogjuk azokat az énekeket, amiket tanítottál. Használjuk azt a tudást, amit a számokról kaptunk. Vigyázunk egymásra, a barátainkra, a barátságokra.


Nyugodj békében!

Gyújtsunk egy gyertyát búcsúzóul augusztus 14-én 10 órakor az iskolában az emlékére!

Negyedik osztályban szükséges eszközök

Magyar:

• 4 db vonalas füzet (21-32 számú, 4. osztályos)+ a tavalyi tollal írós füzet
•  2 db Vázlatok füzet (Lehet a tavalyi is.) 
•  1 db dosszié fénymásolt lapoknak ( Jó  a tavalyi is.)
• 3 csomag írólap
• patronos töltőtoll (tavalyi)
•  könyvjelző minden könyvébe (Szalagok úgy, hogy a könyv alján kilógjon!!!)
• Nyulász Péter: Helka (kölcsönözni is lehet)

Környezetismerethez: 1 db 21-32 számú vonalas füzet

Matematika:

•  1 db A4-es méretű négyzetrácsos füzet
•  1 db dosszié (tavalyi)
• körző

Angol, német:

• 1 db szótárfüzet
• 2 db 21-32 számú füzet

Rajz

• 30 db famentes rajzlap, 10 darab félfamentes rajzlap dossziéban (tavalyi)
•  10 db A/3-as rajzlap
• 12 színű filctollkészlet
•  1 db fekete tűfilc

Technika:

• 2 db PRITT stift ragasztó (Csak ezt szeretnénk, a legnagyobb méretűt! )
•  1 csomag A/4 méretű Origami lapok

Testnevelés: A szokásos felszerelés

1 csomag A4-es méretű fénymásoló lap, 100-as papír zsebkendő, papírszalvéta, ruhaszalvéta, ivópohár, váltó cipő (Nem papucs!!!), üzenő füzet, leckefüzet, tolltartóba: 3 db grafit, 3 db piros-kék,3 db zöld ceruza, radír, kis vonalzó, 12 színű színes ceruza, szövegkiemelő

Vakáció

Lassan egy hónap telt el az utolsó csengetés óta. Az a bizonyos.... az évzárón... egy év munkájának értékelésére is hívott. Nagyon jó volt a bizonyítványokat írni. Nagyon jó volt elkapni a tekinteteket. Nagyon jó volt megszorítani a tenyereket. Remek a csapat :)

Most pihenésre buzdítunk mindenkit. Lustálkodásra, lubickolásra....  Talán így a vakáció folyásában akad idő egy kis olvasásra, méricskélésre anyával a vásárlás közben, netán levélírásra.... Füleljetek sokat - madárhangokat, szél fütyülését, víz morajlását... és zenét! Az sem baj, ha a zene, a látottak néha papírra simul.

Beletemetkezni a vakáció gyönyöreibe - ez a mostani "házi feladat". 

A negyedikeseken majd számon kérjük! :)

Könyvtár

 

Utolsó könyvtári óránk volt a héten.
Zsuzsa néni rengeteg izgalmas, játékos feladattal készült erre az alkalomra.
Mindenki (?) visszavitte a kölcsönzött könyvet, és ezután csak a család felelősségére lehet a nyárra kivenni újabb olvasnivalót.
Rögtönzött könyvajánlót kért végül kedvenc könyvtárosunk. Az osztály nagy része (nem kis örömömre) azonnal tudott olyan könyvet bemutatni (emlékezetből íróval együtt) a többieknek, amit már olvasott, és tetszett neki! Azt is megtudhattuk, miért érdemes elolvasni az adott művet.
Büszke vagyok a 3.c-re!!! Profi munka volt!
A szünetre azért tartalékoljatok néhány jó könyvet! Az ajánlatom hamarosan a blogon is olvaható lesz!

Aromo elbújt, de mi megkerestük!

Hétfőn reggel nem találtuk Aromót!
A füzetébe egy levelet írt, melyben elmesélte "kalandjait" Rozi néninél. Utóirat: "Mókázni támadt kedvem, keressetek meg!"
Azonnal indultunk volna, de kiderült, hogy erre a napra nekünk mást terveztek a tanító nénik...
Szerdán aztán csapatokat alkottunk, és elindult a felderítő sereg! Az első levélkét a kezünkbe kaptuk, a következő hármat pedig nekünk kellett megkeresni az utasítások alapján. Nem kis fejtörést okoztak ezek a kis borítékok. Végül hamar összegyűlt minden szó, amelyből kiderült, hogy Éva néni kuckójába rejtőzött el a mi kis nyulacskánk! Még kukoricát is hozott! Jó, hogy Aromó megvan! Mercivel ment haza pénteken:)
Vajon meddig marad velünk?
Képek 

Gyereknap

Hétfőn mit sem sejtve jöttünk iskolába. Hamar kiderült, miért kellett esőkabátot hozni...
Buszra ültünk, és elutaztunk a Halesz-parkba. Ott már várt bennünket Anikó néni és Gyula bácsi, Anna szülei. Izgalmas programmal készültek a demesztő hidegben (ez nem rajtuk múlott:)). Tájfutóversenyre hívtak bennüket.
Párokban küzdöttünk meg a csípős széllel és a távolsággal. Térképet is kaptunk a kezünkbe, így a térképismeretet, -használatot is gyakoroltuk közben.
Sokan mellékesnek tekintették a tájfutó versenyből a futóverseny szót, így kényelmesen végigsétálva értek a célba. Viszont minden pontot megtaláltak! Még a csalipontokat is elkerülték!!! Szorgalmasan, ügyesen lyukasztottak a bójáknál (ezt is gyakorolni kell). Amerre jártak, a szél reptette a térképeket.
Tehát megküzdöttek a helyezésekért rendesen. Az első három pár jutalomban részesült, de senki nem maradt ki a csokievésből...
Köszönjük a szervezést, a lebonyolítást, az élményt és a csokit!

Képek 

Monostorapáti

A teljesség igénye nélkül. Mert mi készültünk - naponta szerettünk volna hírt adni -, de nem volt internet. Így már csak "Hogy volt", már csak az emlékezet szűrőjén keresztül az erdei iskoláról. :)

Kedd

Indulás minden bonyodalom nélkül. Meglepetéssel a veszprémi buszmegállóban találkoztunk. A gyerek mindig elő tud rukkolni valami "érdekessel"... mert miért is lenne zárt cipő a lábán, ha a benti papucsban is útra kelhet? Miért ne álldogálna szomorúan lógó orral - hiszen neki anya nem pakolt semmi elemózsiát - hogy a hátizsákot is meg kellett volna nézni?!.... :)

Nagyvázsony

Egy kovácsműhely maga a csuda! Nagy, nehéz szerszámok, lobogó tűz, fémes illat. A kovácsinas egy éven keresztül csak a fújtatót működtette. Igencsak megizmosodhatott! Foghatták, használhatták a nagy kalapácsot - kellett hozzá erő! :) "S" alakú kampót hajlított magának mindenki. Amíg sorra kerültek, az ördöglakatokkal bíbelődtek.

Kinizsi vára - megelevenedett történelem. Vastag falak, karcsú lőrések. Szűk kaloda, hatalmas kelengyés láda. Faragott oszlopok, kőívek és súlyos páncélok. 

Természetesen "megmérték" a forrás hideg vizét, csattant a kaloda a gyereknyakakon, a magasságtól cidrizve foglalták el a csigalépcsőt. A betévedt méhraj csak hab volt az izgalom-tortán. Míg a zümmögő felleg csillapodását vártuk, kiscsikóként nyargalásztak a belső udvarban. Mi tanító nénik bizony megszeppentünk kicsit - a gyerekek ezt nem vették észre -, s meglepő módon ártatlannak tűnt a falszegletben csepp alakba rendeződött raj.

A Postamúzeumban osztatlan sikert aratott a sok telefon. Kár, hogy már nincs szükség telefonos kisasszonyokra :) 

A Panoptikumban nekem Bogi beszámolója volt a legnagyobb élmény. Megtudtuk,mit is tart fontosnak egy gyerek.

Lovaskocsi vitt bennünket Monostorapátiba, a szállásra. Csacsogtak, énekeltek végig az úton. A lovak csak ritkán lépték túl a megengedett sebességet, s rájöttek, hogy nem csak az autó tud kipufogni és üríteni. A lovakat is működteti valami. Pláne akkor, ha ilyen cabriokat húznak.

A nap legnagyobb problémája a szobabeosztás volt. A táborba érve már nem lehetett változtatni, de hamar megegyeztek a kapuban. Fiúk, lányok hamar birtokba vették a területet. Szekrényrend, szobarend, táborrend.... hamar berendezkedtek. 

Háromnegyed tizenegy körül az elégedett szuszogásuk volt a legnagyobb zaj az épületben.

Szerda

Háromnegyed hat. Úgy gondolták ennyi alvás elég is volt. Nem értettünk velük egyet, szűk egy órával tudtuk meghosszabbítani az ébredést. Az ő ébredésüket reggeli tornával tettük teljessé. No, ez köztük nem aratott osztatlan sikert :)

Kenyérsütés volt a délelőtti program. Meglepően sokat kérdeztek és adtak a pék mondandójához. Gabonafélék, kemence hőfok, kenyér fajták.... és tisztáztuk a kovász és az élesztő szerepét is.

Nekigyürkőzve dagasztottak - a legtöbbnek így is lisztes lett az orra hegye is. Rozskenyér készült és egy burgonyás tészta. Az utóbbiból mindenki megalkothatta a saját kalácskáját. Sodortak, tekertek és fontak bőszen. A medve nem, de 25 izgatott gyerek várta, hogy kisül-e a cipó.... mert az illat hamar beterítette a tábor területét. Uzsonnára tettük el a remekeket.

Ebéd után Péter bácsi vitt el bennünket a tanösvényre. Az erdő nyomait vizsgálták. Növények, állatok, talaj... Vaddisznó nyomait is felfedezték. Kiderült, most jobb elkerülni, mert kicsinyei vannak. Márpedig a vaddisznómama hősiesen védi őket, mindent megtesz értük. No, ezt fűzte tovább valaki, mikor megállapította, hogy az ő anyukája is olyan, mint egy vaddisznó :)

Szarvasbogár húz csíkot. A traktoroszaurusz pedig széles csapást alkot a sárban. 

Megállapították azt is, hogy a lejtő után lesz még emelkedő is. 

Rengeteg medvehagymát láttunk - ilyenkor már nem ajánlatos szedni. Viszont helyes, apró tobozokat gyűjtöttünk.

Hiába lógott a csapat nyelve, a szürkületben még vadlesre indultunk. Izgalom ide vagy oda... megleptek bennünket, mennyire csendben tudnak lenni. Csendesek és türelmesek voltak. A félelem csak a visszaúton bukkant ki, mikor a sötét erdőbe kellett belépni. Nagyon bátor volt mindenki!

S hogy mi mindent láttak? Volt ott őz, nyúl, bagoly, rigó. vaddisznó.... és.... döglött őz, varacskos disznó valamint klüklopsz is :)

A késői érkezésnek vagy a fáradtságnak köszönhetően-e?.... mindenesetre este könnyen elaludtak.

Csütörtök

Ébredés hatkor - esővel. Reggeli torna így elmaradt, a kirándulás is veszélybe került. Sebaj! Szép nagy foglalkoztató van. Térképről, nemzeti parkról beszélt Péter bácsi, s még egy filmet is néztünk. A kirándulás és az itt tanultak ismereteit egy feladatlappal próbálták megszilárdítani. Javítása közben jókat mosolyogtunk. Mert az őz hímje a sete, a nőstény a suta. A gímszarvas nőstényei nők, a trófeája virág, miként az őznek is. Az őz szaporulata is lány. A vaddisznó hímje mici, szaporulata pici, trófeája makk. Az erdő legalsó szintje a földszint. 

Gyakorolni kell még? :)

Az eső nem volt akadály. Esőkabát, több réteg ruha és zárt cipő.... csak kellett egyet kirándulni! Kirándulni és használatba venni a térképet és a tájolót. Sárosan, de mosolyogva értek vissza. Finom zuhany, száraz ruha - és az esőt kinn hagytuk. 

Kinn eshetett, a mi programunk már fedél alatt zajlott. Délután az élménytermekben barangoltunk. Az éjszakai erdőben járhattunk - bár előző este megtettük a valóságban is :) A sötétben tapogatva találkoztunk szarvassal, s különböző talajon járhattunk. A következő teremben az évszakok változásait figyelhettük meg, az utolsóban pedig erdővel, természettel kapcsolatos játékok vártak bennünket.

Vacsora után akadt még energia nyargalászni a vizes gyepen. 

Igen ám! Az idő nem volt alkalmas tábortűzre! Megoldottuk. Sötét, néhány zseblámpa - a hangulat már elő is állt. Fogpiszkálóra szúrtuk a mályvacukrot - mindenki megsütötte, miközben énekeltünk. Senkié nem égett meg, nem csöpögött és nem sütötte meg a nyelveket. :)

Igen hamar elaludt mindenki.

Péntek

Csodák csodája! A csapat nagyobb részét ébreszteni kellett hétkor. A reggeli rutin kiegészült a csomagolással. Utolsó nap. Egészen belejött minden szoba. 

Utolsó programunk a vesszőfonás. Senki nem maradt sikerélmény nélkül. A fiúk kardot fabrikáltak. A lányok virágot, szitakötőt alakítottak és többen megbirkóztak a mécsestartóval is. Panna csodás kosarat font. Nem volt könnyű munka az apró kezeknek. 

Ebéd után zártuk a tábort. Megpróbáltuk kiemelni a legjellemzőbb mókás "pillanatot" a kis emléklapokon. Kiderült, melyik szoba volt a legtakarosabb a négy nap alatt. A csillogó szemek és a mosolygós arcok nekünk jeleztek : jól érezték magukat.

Összeszokott, játékos csapat várta az érkező szülőket. Jó volt látni, hallgatni őket.

Képek 

Cukrászat

A város legnagyobb cukrászatában jártunk.
Két csoportban látogattuk meg az üzemet. Amíg az első csoport Ági nénivel bent járt, addig a többiek az udvarban levő autómosóban tanulmányozta a kocsimosás mikéntjét.
Először "rovaroldóval" körbepermetezték, majd magasnyomású mosó következett. A samponos mosás szivaccsal történt. Megtudtuk, miért is jobb az autónak ez a fajta mosás a gépinél, hogy mennyi vizet fogyasztanak el egy mosás alatt, hogy mit jelent az autókozmetika szó.
Nagyon élvezték a fiúk, de a lányok is ellesték a fortélyokat (azt ígérték, hogy otthon ki fogják próbálni apa autóján:)).

A cukrászat is izgalmas volt. Olyan, mint anya konyhája, csak minden sokkal nagyobb. A lisztes zsák és a hozzávalók mindegyike. Elámultunk a csodaszép torták és sütik látványától. Ezek az illatok! Nagyon csábítja az embert, hogy ilyen helyen dolgozzon!:)
Végül megkínáltak bennünket sütivel. Nehéz volt a választás ennyi finomság közül!
Nagyon köszönjük a lehetőséget Anikónak, aki elintézte nekünk ezt a látogatást!
Képek 

Biopiac

Képek

Nem friss az élmény, de hát annyi mindenen vagyunk túl...
Tehát egy pénteki napon elsétáltunk a szomszédos biopiacra a tanulószobásokkal együtt. Kaptunk zsíros kenyeret, almaszirmot, kóstoltunk mézet (ismerősek voltak az eladók tavalyról a méhészetből). Simogattunk albinósünit, pónilovat, nyuszit. Végül almalevet készítettünk ott helyben! Mivel nagyon forró, amikor elkészül (tartósítási eljárás miatt), körtelevet ittunk a végén.

Szakkörös kirándulás

Tudom, nem az egész osztályra vonatkozó bejegyzés lesz, mégis szeretnék beszámolni róla.

Szombaton a KRéTA (KReatív És TAlálékony) szakkörös gyerekekkel megtettük szokásos év végi kirándulásunkat. Az idén Budapestre utaztunk a Csodák Palotájába. Sajnos nem tudtunk teljes létszámmal részt venni, ezért is vetemedtem egy ilyen blogos bejegyzésre...

Azt tudtuk, hogy új helyre költözött, a Camponába. De hogy ennyire lezsugorodott a területe, arra nem számítottunk. (Ezért is örültünk nagyon, hogy nem messze találtunk egy kalandparkot.)

Volt látni- és kipróbálnivaló bőven így is! Nem győztünk egyik helyről a másikra futni, nehogy eltűnjön...:) Mire mindent megnéztünk, beleültünk, forogtunk, húztunk, stb., már egy óra is lett, az előadás kezdete. Otthon is kipróbálható fizikai kísérleteketmutatott be egy férfi, majd olyanokat, amiket otthon nem szabad és nem is lehet.

Ezután újra belevettük magunkat a játékok közé! Három órára viszont már mindent láttunk, mindenen ott volt az ujjlenyomatunk. Akkor megkérdezte Rozi néni és Timi néni, szeretnénk-e bemenni a fennmaradó másfél órára a kalandparkba. Micsoda kérdés! Persze, hogy igent válaszoltunk kórusban!

Jó kis hely volt. Csúszda, ugrálóvár, kosárlabda, babzsákfotel (a kifáradtaknak), felsorolni sem tudom. Kaptunk szörpöt is, amikor megszomjaztunk.

Hamar eltelt az idő, indulnunk kellett a vonatra. Kis uzsonnázás még belefért a játszótéren, majd nagy örömünkre ugyanolyan piros vonattal jöttünk haza, mit amilyennel mentünk!

Ilyen játékos kirándulással zártuk az egész éves szakköri munkát. Aki már volt "krétás" (és ilyen kevés gyerek van az osztályban) tudja, milyen sokrétű és változatos témán vagyunk ismét túl.
Köszönöm a lelkesedéseteket és a jókedvet!
Képek 

Lovagi torna

Nagy izgalommal vártuk ezt a napot!
Eddig minden évben (már mind a kétszer:)) az utolsó napon volt ez a rendezvény. Most nagyon örültünk, hogy már május elején részt vehetünk rajta!
Lovagi játékokkal kezdődött a napunk. Száva megszámolta, 19 féle izgalmas játékkal lehetett játszani az aulában (Mivel az eső megint ijesztgetett bennünket.) Min-mind lovagokkal, királyokkal, várakkal volt kapcsolatban.
Lovagi tornával folytatódott a kaland (stílusosan) a tonateremben. Mindhárom harmadik osztály részt vett egyszerre a megmérettetésen. A játék sorrendjét eldöntő feladat megoldásában és a kidobóban is mi lettünk az elsők!
Lovagi kéztorna következett a tantermünkben. Udvari bolond, lovagi könyvjelző, kilincsre akasztható üzenőtáblák készültek.
A lovagi pihenő során egy kis részt néztünk meg a Krisztoforo című mesefilmből.
Szerencsére elállt az eső (ami májusban ugye aranyat ér), így délután végre kint is tudtunk mozogni, élvezni a májusi napsütést!
Képek 

Egészségnevelési nap

Van még olyan, amit nem tudunk az egészséges életmódról? Egy-két dolog biztosan akad, de a hangsúly a gyakorlaton van!!!
A csütörtöki napunk erről szólt. Mozogtunk, szabályosan fogat mostunk, bizonyítékát adtuk elméleti tudásunknak, készítettünk turmixot és még relaxáltunk is.
Mivel nagyon lógott az eső lába, az aula alakult át Egészség univerzummá.
Az Otthon bolygóról indultunk (Honnan máshonnan?). Családról beszélgettünk, találós kérdéseket oldottunk meg.
Utazásunkat a Mozgó bolygón folytattuk, ahol egy akadálypályán haladtunk végig.
A Fogsor bolygón Erika néni a helyes fogmosást gyakoroltatta velünk. Panna és Marci fogát befestette plakkfestő tablettával. Izgultunk, vajon le tudják-e mosni a kékséget...
A Totó bolygóra vezetett utunk ezután. Nagyon rafinált kérdések megválaszolása során bizonyíthattuk hozzáértésünket.
A Gyomor bolygón csupa finomság várt ránk. Banán, narancs, alma és tej. Turmix készült belőle.
Végül a Horkoló bolygóra jutottunk, ahol jót pihentünk Ági nénivel kellemes zenére, matracokon feküdve.
Testileg-lelkileg feltöltődtünk, jöhet a következő nap!
Képek