Könyvtár

 

Utolsó könyvtári óránk volt a héten.
Zsuzsa néni rengeteg izgalmas, játékos feladattal készült erre az alkalomra.
Mindenki (?) visszavitte a kölcsönzött könyvet, és ezután csak a család felelősségére lehet a nyárra kivenni újabb olvasnivalót.
Rögtönzött könyvajánlót kért végül kedvenc könyvtárosunk. Az osztály nagy része (nem kis örömömre) azonnal tudott olyan könyvet bemutatni (emlékezetből íróval együtt) a többieknek, amit már olvasott, és tetszett neki! Azt is megtudhattuk, miért érdemes elolvasni az adott művet.
Büszke vagyok a 3.c-re!!! Profi munka volt!
A szünetre azért tartalékoljatok néhány jó könyvet! Az ajánlatom hamarosan a blogon is olvaható lesz!

Aromo elbújt, de mi megkerestük!

Hétfőn reggel nem találtuk Aromót!
A füzetébe egy levelet írt, melyben elmesélte "kalandjait" Rozi néninél. Utóirat: "Mókázni támadt kedvem, keressetek meg!"
Azonnal indultunk volna, de kiderült, hogy erre a napra nekünk mást terveztek a tanító nénik...
Szerdán aztán csapatokat alkottunk, és elindult a felderítő sereg! Az első levélkét a kezünkbe kaptuk, a következő hármat pedig nekünk kellett megkeresni az utasítások alapján. Nem kis fejtörést okoztak ezek a kis borítékok. Végül hamar összegyűlt minden szó, amelyből kiderült, hogy Éva néni kuckójába rejtőzött el a mi kis nyulacskánk! Még kukoricát is hozott! Jó, hogy Aromó megvan! Mercivel ment haza pénteken:)
Vajon meddig marad velünk?
Képek 

Gyereknap

Hétfőn mit sem sejtve jöttünk iskolába. Hamar kiderült, miért kellett esőkabátot hozni...
Buszra ültünk, és elutaztunk a Halesz-parkba. Ott már várt bennünket Anikó néni és Gyula bácsi, Anna szülei. Izgalmas programmal készültek a demesztő hidegben (ez nem rajtuk múlott:)). Tájfutóversenyre hívtak bennüket.
Párokban küzdöttünk meg a csípős széllel és a távolsággal. Térképet is kaptunk a kezünkbe, így a térképismeretet, -használatot is gyakoroltuk közben.
Sokan mellékesnek tekintették a tájfutó versenyből a futóverseny szót, így kényelmesen végigsétálva értek a célba. Viszont minden pontot megtaláltak! Még a csalipontokat is elkerülték!!! Szorgalmasan, ügyesen lyukasztottak a bójáknál (ezt is gyakorolni kell). Amerre jártak, a szél reptette a térképeket.
Tehát megküzdöttek a helyezésekért rendesen. Az első három pár jutalomban részesült, de senki nem maradt ki a csokievésből...
Köszönjük a szervezést, a lebonyolítást, az élményt és a csokit!

Képek 

Monostorapáti

A teljesség igénye nélkül. Mert mi készültünk - naponta szerettünk volna hírt adni -, de nem volt internet. Így már csak "Hogy volt", már csak az emlékezet szűrőjén keresztül az erdei iskoláról. :)

Kedd

Indulás minden bonyodalom nélkül. Meglepetéssel a veszprémi buszmegállóban találkoztunk. A gyerek mindig elő tud rukkolni valami "érdekessel"... mert miért is lenne zárt cipő a lábán, ha a benti papucsban is útra kelhet? Miért ne álldogálna szomorúan lógó orral - hiszen neki anya nem pakolt semmi elemózsiát - hogy a hátizsákot is meg kellett volna nézni?!.... :)

Nagyvázsony

Egy kovácsműhely maga a csuda! Nagy, nehéz szerszámok, lobogó tűz, fémes illat. A kovácsinas egy éven keresztül csak a fújtatót működtette. Igencsak megizmosodhatott! Foghatták, használhatták a nagy kalapácsot - kellett hozzá erő! :) "S" alakú kampót hajlított magának mindenki. Amíg sorra kerültek, az ördöglakatokkal bíbelődtek.

Kinizsi vára - megelevenedett történelem. Vastag falak, karcsú lőrések. Szűk kaloda, hatalmas kelengyés láda. Faragott oszlopok, kőívek és súlyos páncélok. 

Természetesen "megmérték" a forrás hideg vizét, csattant a kaloda a gyereknyakakon, a magasságtól cidrizve foglalták el a csigalépcsőt. A betévedt méhraj csak hab volt az izgalom-tortán. Míg a zümmögő felleg csillapodását vártuk, kiscsikóként nyargalásztak a belső udvarban. Mi tanító nénik bizony megszeppentünk kicsit - a gyerekek ezt nem vették észre -, s meglepő módon ártatlannak tűnt a falszegletben csepp alakba rendeződött raj.

A Postamúzeumban osztatlan sikert aratott a sok telefon. Kár, hogy már nincs szükség telefonos kisasszonyokra :) 

A Panoptikumban nekem Bogi beszámolója volt a legnagyobb élmény. Megtudtuk,mit is tart fontosnak egy gyerek.

Lovaskocsi vitt bennünket Monostorapátiba, a szállásra. Csacsogtak, énekeltek végig az úton. A lovak csak ritkán lépték túl a megengedett sebességet, s rájöttek, hogy nem csak az autó tud kipufogni és üríteni. A lovakat is működteti valami. Pláne akkor, ha ilyen cabriokat húznak.

A nap legnagyobb problémája a szobabeosztás volt. A táborba érve már nem lehetett változtatni, de hamar megegyeztek a kapuban. Fiúk, lányok hamar birtokba vették a területet. Szekrényrend, szobarend, táborrend.... hamar berendezkedtek. 

Háromnegyed tizenegy körül az elégedett szuszogásuk volt a legnagyobb zaj az épületben.

Szerda

Háromnegyed hat. Úgy gondolták ennyi alvás elég is volt. Nem értettünk velük egyet, szűk egy órával tudtuk meghosszabbítani az ébredést. Az ő ébredésüket reggeli tornával tettük teljessé. No, ez köztük nem aratott osztatlan sikert :)

Kenyérsütés volt a délelőtti program. Meglepően sokat kérdeztek és adtak a pék mondandójához. Gabonafélék, kemence hőfok, kenyér fajták.... és tisztáztuk a kovász és az élesztő szerepét is.

Nekigyürkőzve dagasztottak - a legtöbbnek így is lisztes lett az orra hegye is. Rozskenyér készült és egy burgonyás tészta. Az utóbbiból mindenki megalkothatta a saját kalácskáját. Sodortak, tekertek és fontak bőszen. A medve nem, de 25 izgatott gyerek várta, hogy kisül-e a cipó.... mert az illat hamar beterítette a tábor területét. Uzsonnára tettük el a remekeket.

Ebéd után Péter bácsi vitt el bennünket a tanösvényre. Az erdő nyomait vizsgálták. Növények, állatok, talaj... Vaddisznó nyomait is felfedezték. Kiderült, most jobb elkerülni, mert kicsinyei vannak. Márpedig a vaddisznómama hősiesen védi őket, mindent megtesz értük. No, ezt fűzte tovább valaki, mikor megállapította, hogy az ő anyukája is olyan, mint egy vaddisznó :)

Szarvasbogár húz csíkot. A traktoroszaurusz pedig széles csapást alkot a sárban. 

Megállapították azt is, hogy a lejtő után lesz még emelkedő is. 

Rengeteg medvehagymát láttunk - ilyenkor már nem ajánlatos szedni. Viszont helyes, apró tobozokat gyűjtöttünk.

Hiába lógott a csapat nyelve, a szürkületben még vadlesre indultunk. Izgalom ide vagy oda... megleptek bennünket, mennyire csendben tudnak lenni. Csendesek és türelmesek voltak. A félelem csak a visszaúton bukkant ki, mikor a sötét erdőbe kellett belépni. Nagyon bátor volt mindenki!

S hogy mi mindent láttak? Volt ott őz, nyúl, bagoly, rigó. vaddisznó.... és.... döglött őz, varacskos disznó valamint klüklopsz is :)

A késői érkezésnek vagy a fáradtságnak köszönhetően-e?.... mindenesetre este könnyen elaludtak.

Csütörtök

Ébredés hatkor - esővel. Reggeli torna így elmaradt, a kirándulás is veszélybe került. Sebaj! Szép nagy foglalkoztató van. Térképről, nemzeti parkról beszélt Péter bácsi, s még egy filmet is néztünk. A kirándulás és az itt tanultak ismereteit egy feladatlappal próbálták megszilárdítani. Javítása közben jókat mosolyogtunk. Mert az őz hímje a sete, a nőstény a suta. A gímszarvas nőstényei nők, a trófeája virág, miként az őznek is. Az őz szaporulata is lány. A vaddisznó hímje mici, szaporulata pici, trófeája makk. Az erdő legalsó szintje a földszint. 

Gyakorolni kell még? :)

Az eső nem volt akadály. Esőkabát, több réteg ruha és zárt cipő.... csak kellett egyet kirándulni! Kirándulni és használatba venni a térképet és a tájolót. Sárosan, de mosolyogva értek vissza. Finom zuhany, száraz ruha - és az esőt kinn hagytuk. 

Kinn eshetett, a mi programunk már fedél alatt zajlott. Délután az élménytermekben barangoltunk. Az éjszakai erdőben járhattunk - bár előző este megtettük a valóságban is :) A sötétben tapogatva találkoztunk szarvassal, s különböző talajon járhattunk. A következő teremben az évszakok változásait figyelhettük meg, az utolsóban pedig erdővel, természettel kapcsolatos játékok vártak bennünket.

Vacsora után akadt még energia nyargalászni a vizes gyepen. 

Igen ám! Az idő nem volt alkalmas tábortűzre! Megoldottuk. Sötét, néhány zseblámpa - a hangulat már elő is állt. Fogpiszkálóra szúrtuk a mályvacukrot - mindenki megsütötte, miközben énekeltünk. Senkié nem égett meg, nem csöpögött és nem sütötte meg a nyelveket. :)

Igen hamar elaludt mindenki.

Péntek

Csodák csodája! A csapat nagyobb részét ébreszteni kellett hétkor. A reggeli rutin kiegészült a csomagolással. Utolsó nap. Egészen belejött minden szoba. 

Utolsó programunk a vesszőfonás. Senki nem maradt sikerélmény nélkül. A fiúk kardot fabrikáltak. A lányok virágot, szitakötőt alakítottak és többen megbirkóztak a mécsestartóval is. Panna csodás kosarat font. Nem volt könnyű munka az apró kezeknek. 

Ebéd után zártuk a tábort. Megpróbáltuk kiemelni a legjellemzőbb mókás "pillanatot" a kis emléklapokon. Kiderült, melyik szoba volt a legtakarosabb a négy nap alatt. A csillogó szemek és a mosolygós arcok nekünk jeleztek : jól érezték magukat.

Összeszokott, játékos csapat várta az érkező szülőket. Jó volt látni, hallgatni őket.

Képek 

Cukrászat

A város legnagyobb cukrászatában jártunk.
Két csoportban látogattuk meg az üzemet. Amíg az első csoport Ági nénivel bent járt, addig a többiek az udvarban levő autómosóban tanulmányozta a kocsimosás mikéntjét.
Először "rovaroldóval" körbepermetezték, majd magasnyomású mosó következett. A samponos mosás szivaccsal történt. Megtudtuk, miért is jobb az autónak ez a fajta mosás a gépinél, hogy mennyi vizet fogyasztanak el egy mosás alatt, hogy mit jelent az autókozmetika szó.
Nagyon élvezték a fiúk, de a lányok is ellesték a fortélyokat (azt ígérték, hogy otthon ki fogják próbálni apa autóján:)).

A cukrászat is izgalmas volt. Olyan, mint anya konyhája, csak minden sokkal nagyobb. A lisztes zsák és a hozzávalók mindegyike. Elámultunk a csodaszép torták és sütik látványától. Ezek az illatok! Nagyon csábítja az embert, hogy ilyen helyen dolgozzon!:)
Végül megkínáltak bennünket sütivel. Nehéz volt a választás ennyi finomság közül!
Nagyon köszönjük a lehetőséget Anikónak, aki elintézte nekünk ezt a látogatást!
Képek 

Biopiac

Képek

Nem friss az élmény, de hát annyi mindenen vagyunk túl...
Tehát egy pénteki napon elsétáltunk a szomszédos biopiacra a tanulószobásokkal együtt. Kaptunk zsíros kenyeret, almaszirmot, kóstoltunk mézet (ismerősek voltak az eladók tavalyról a méhészetből). Simogattunk albinósünit, pónilovat, nyuszit. Végül almalevet készítettünk ott helyben! Mivel nagyon forró, amikor elkészül (tartósítási eljárás miatt), körtelevet ittunk a végén.