Tenisz...

Az úgy volt,...

Az első ilyen pénteken sodortak az események és az izgalom. Pénzt hoztunk, átöltöztünk, kezet fogtunk, futás, esőerdő, labdaszedő, kézfogás, öltözés... A harmadik óra után kérdeztük Ági nénit: "Tenisz nem lesz?" Ő nézett ránk értetlenül, mert szerinte már volt - mi néztünk csodálkozva, hogy mikor is?! S kiderült, hogy az esőerdő igen fontos szerepet játszik ebben. Most ne nézzen senki rokona kérdőn! Az esőerdő azóta is fontos minden teniszes alkalommal, de már tudjuk, hogy.... Bianka néni dobja a teniszlabdát, amit mi a tekintetünkkel követünk. Nem egy nagy gömb - mint pl. a focilabda -, nem is apró - mint pl. a kezünkön görgetett golyó írás előtt -, szemmel követhető, s közben bólogatunk ügyesen. DE! Csak kettőt pattanhat a labda. Bármilyen játékba vonjuk bele, csak kettőt pattanhat. Ettől macerás. S miért esőerdő? Mert amikor pattog, olyan hangot ad ki - állítólag :) -, mint az esőerdő levelein becsapódó esőcseppek.

A labda "eeegy-kettő"... mi pedig egy vödörbe kanalaztuk - akkor. S Ági néni szerint ettől volt tenisz.

Lehet benne valami, mert ez az "eeegy-kettő" azóta megszogott hanggá vált péntekenként. A bólogatás is. A labda-kanalazás is. Mi az ütőt vártuk izgalommal. Mert ha tenisz, akkor legyen valami a kezünkben! Nem láttuk még soha, hogy a pályán vödörrel szaladgálnak a játékosok! Bianka néni érezhette ezt a vágyunkat, mert a következő alkalommal, már megmarkolhattuk ezeket a sárga csodákat. Szó szerint markolni kell. Újabb bonyodalom. Mert az iskolában semmit sem foghatsz úgy a kezedbe, ahogy tetszik! A ceruzát megigazítják az ujjaid között. A gyöngyöt csippentjük, amikor a pálcára fűzzük. Az evőeszközhöz is más formula kell... Az ütő már csak hab a tortán! Markolós hab, mert ezt, MARKOLNI kell! Végre! Néha belebonyolódunk, s más fogást alkalmazunk, de dicsérnek bennünket sokat- akkor csak nem lehet olyan rossz!

Szóval a labda pattogott már az ütő kedvéért is. Eeeegy-kettő - s mi lecsendesítettük. Eeeegy-kettő - s odaszorítottuk a húrokhoz. S labda gurul is az ütő előtt. Szelíden, mi pedig oldalazva terelgetjük.

Sokat oldalazunk. Haránt terpesz. Az utolsó pénteken is ez volt az alap. Azonban érdekes feladat nőtt ki belőle. Az ütőt markolhatjuk, ám a nyele most a "kamera lencséje". Előre néz, a térdünk előtt. Így követjük a labdát, s mikor elérjük, jön az elterelés- közben az ütő nyele, (a kamera) előre figyel-, s a terelő mozdulatot a bal válunkon kell befejezni. A "kamera" most is előre figyel.

No, ez már hasonlít ahhoz, amit a pályákon láttunk. Talán hihetünk Ági néninek, s valóban teniszre járunk péntekenként. Bianka néni azt mondta, decemberben mindenki át fogja ütni a labdát a háló fölött. Kételkedett benne? Mi ezt tudjuk. Hiszen olvasni is fogunk, számolni is, írni is, ... egy kis labdaütögetés.... Mi az nekünk?! :)