Túl az Óperencián

 

A mai nappal lezárult a népmesés hónapunk.
Benedek Elek születésnapjára ismét a könyvtárban lezajlott meseórával emlékeztünk. Annyi változás volt az eddigiekhez képest, hogy most három próbát kellett kiállnunk, hogy kicsalogassuk rejtekéből a mesélő lányt. Szerencsére mindhármat vitézül kiálltuk, és remek mesékkel ajándékozott meg bennünket Hajdú Adrienn 13.D-s nagylány. Köszönjük.

Mihály napi vásár

Bár az idei tananyagunkhoz nem köthető szorosan, azért csak megtartottuk ismét a vásárt.:) Ha már annyira vágytak rá Mesevár lakói...

Egész héten lehetett petákokat gyűjteni a példás magatartásra. Minden órán egyet. Így aztán nem csoda, hogy a várlakók degeszre tömött erszénnyel és táskákkal érkeztek péntek reggel. Izgatottságtól felturbózva vártuk, mikor lehet már végre kitenni a NYITVA táblát.
Sok új ötlettel készültek a gyerekek. A legnépszerűbb a lottózás volt (ami tulajdonképpen inkább tombola lett).
Az idén sokan gondoskodtak róla, hogy senki ne maradjon étlen-szomjan. Kissé túlkínálatot véltünk felfedezni ezekből a vásári forgatagban.

Meghívtuk Timi nénit, Éva nénit, Mariann nénit, és végül Zoli bácsit is megtaláltuk! Mindegyikük jól érezte magát, Timi néni még lottón is nyert .:)

Képek

Népmesés hónap

Eljött újra a népmese hónapja. Az idén Mátyás királyról szóló meséket választhattak a gyerekek. Viszont negyedikesek lévén már nem felolvassák, hanem eljátszák a meséket. Még az elején vagyunk, szeptember 30-ig tartanak az előadások.
Eddig nagyon jól átgondolt, színvonalas darabokat láthattunk. További jó munkát!

 Képek

Családi kirándulás

Vasárnap szerencsénk volt! Vagy valaki ügyesen elintézte nekünk a jó időt?:)
Minden esetre a szombati csúnya, hideg, esős nap után nem nagyon reménykedtünk a kirándulásban.

Reggel izgatottan gyülekeztünk a vasútállomáson néhányan. Szó szerint. Izgatottan és néhányan.
Az agárdi rönkvárhoz érve megnyugodtunk, a többiek autóval érkeztek... Judit néni, a várkapitány(?) elmondta a szabályokat, majd kezdetét vette a játék. Először a kazamatákból lelkes török és magyar sereg gyűjtötte az "ágyúgolyókat", majd harcba vetették őket. Ez abból állt, hogy meg kellett szabadulni tőlük. (Erőszakmentes harc:)) Két újabb "csatával" folytatódott a délelőtt. Az egyiket a számháború mintájára képekkel, amjd török és magyar nevekkel vívtuk. Nem volt egyszerű dolog leolvasni a kicsiknek a török neveket... A végső állás: nyertek a törökök, felülírva a történelmet.

Levezetésképpen elsétáltunk a Parkerdőbe, ahol már rotyogott a slambuc-alap. Amíg elkészült, szabadtéri edzőgépekkel vezettük le felesleges energiánkat. Persze a foci sem maradt el! Az ebéd nagyon finom lett, köszönet érte a szervezőknek!!! Jól fog jönni ez az emlék, amikor a Helkában előkerül a slambuc vagy handabakáré...
Ebéd után is folytattuk a játékot, a tornapálya senkit nem vonzott:). A gyerekek-szülők focimeccs is nagyon jól sikerült, Panna védései utolérhetetlenek voltak.

Fáradtan, de tele élménnyel mentünk haza, ki autóval, ki vonattal. A tavaszi családi kirándulásra már most készüljetek, hogy ne maradjon le senki!!!
Képek

Elkezdődött

Nagyon nehéz most bármit írni...Állítólag az idő mindent megold, begyógyulnak a fájó sebek. Amíg ezt várjuk, mégiscsak tennünk kell a dolgunkat. Tesszük is néha könnyebben, néha szétszórtan, kicsit talán már lelkesebben, sokat elmerengve kérdéseken, amikre még mindig nem jönnek a válaszok.

Az elmúlt hét olyan összeszokós volt. Egymással a nyár után, az új helyzettel, Zoli bácsival. Mindent megtettünk, hogy ez jól sikerüljön. Első nap Marcsi néni, az iskolapszichológus volt nálunk. Nem nagyon akartunk vele, a történtekről beszélni. Még nem vagy már nem? Lassan kiderül, ki hogyan áll a feldolgozással, lelke békéjével.
Kedden aztán útra keltunk, kicsit elvonultunk. Nem messze, csak Csákvárra. Laci bácsi (a főnök) nagyon kedves és segítőkész volt. Két napot töltöttünk nála a túristaszállón kirándulva-túrázva, megázva, focizva, este kicsit összebújva. Zoli bácsi nagyon sokat készült, hogy lekösse kezünket-lábunkat-gondolatainkat. Köszönjük!
Képek 
Pénteken Szigeti veszedelem volt ismét, ahogy minden évben az első pénteken. A Sóstó már ismert terep így a negyedik évben. Barbara néni változatos feladatokat talált ki az olvasott mesékhez. Szerencsére nem tévedtünk el a Meseerdőben, mert minden kérdésre jól válaszoltunk!
Képek 

Tehát munkára fel, szedjük össze a gondolatainkat, a figyelmünket és vessük bele magunkat egy olyan évbe, ami az utolsó együtt (velem)! Készüljünk fel minden szempontból a felső tagozatra! (Azért maradjunk még egy kicsit negyedikesek, olyan bújós-ölelős-leszel a párom?-gyerekek. Önállóak, de ha segítségre van szükség, kérjünk!:))