A mesében minden megtörténhet. Találkozhatunk óriásokkal, törpékkel, tündérekkel... A mese közvetít a látható és a láthatatlan világ között.

2010. december 6., hétfő

Mikulás


Izgalommal vegyes kíváncsisággal érkeztünk ma az iskolába. Nem csoda, hisz életünk első iskolai Mikulása volt várható...

Kicsit csalódottak voltunk, hogy az első óra rendesen elkezdődött. Azaz nem teljesen, hisz Rozi néni nem akart a szőnyegre menni, hátha valaki kopog...

És nem is kellett olyan sokáig várni! Egy krampusz jelent meg a teremajtóban jelentve, hogy valaki vár bennünket az aulában. Azonnal sorakoztunk, és megláttuk!!! A Mikulás várt fotelben ülve ránk. Mellette a nagy puttonya. Mi is szépen leültünk, és kicsit félve vártuk: vajon mit fog mondani? Tényleg mindent tud rólunk? Énekeltünk, verset mondtunk, és ő megdicsért minket!

Aztán szépen sorban magához hívott, és kiderült: Tényleg mindent tud!!!

Kaptunk csodaszép zsákocskában mindenféle jót. A teremben kibontottuk, átnéztük, mit is rejt a csomag. Tele volt finomsággal!

Ezután kaptunk egy rejtvényfüzetet, telis-tele mikulásos feladványokkal.

Délután pedig még várt ránk a Puttonytöltő!

Összekevertük a három elsős osztályt, és együtt vettünk részt a három teremben felváltva a jobbnál jobb játékokban.

Az 1.a termében elrejtett tárgyakat kellett megkeresnünk, majd memória-játék következett. (Persze ehhez tartozott egy mese, amit már előtte elolvasott nekünk Rozi néni.)

Az 1.b-nél rénszarvast készítettünk sajtos dobozból, a sajátunkban pedig puzzle-t raktunk ki és énekeltünk.

A végén kaptunk finom sütit. Jó kis izgalmakkal teli nap volt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.