A mesében minden megtörténhet. Találkozhatunk óriásokkal, törpékkel, tündérekkel... A mese közvetít a látható és a láthatatlan világ között.

2011. május 27., péntek

Gyereknap




A péntek reggel nagyon izgalmasnak ígérkezett. Csak azt tudtuk, hogy megyünk valahova, de titok volt a helyszín...
Felszálltunk a 37-es buszra, majd egy kicsit sétáltunk. Egyszer csak megláttuk: hiszen ez a REDROCK! Sokan voltak már itt, nekik nem volt újdonság. Csak nehezen hitték, hogy tényleg ide jöttünk...
Bent Rita néni Zoli bácsival fogadott bennünket. Elmondták a szabályokat, majd kipróbálhattuk a falmászást. Az elején egy kicsit nehezen ment, de nagyon hamar belejöttünk!
Nagyon ki lehet fáradni egy rövid mászásban is!
Utána játékok következtek. Jól kimelegedtünk, így kaptunk inni Rita nénitől.
A képek talán egy kicsit ijesztőek... Megnyugtatásul közlöm, hogy a nagy többség kb. fél méteres magasságban készült. Egy-kettő van ugyan, amelyiken jóval magasabbról mosolyognak ránk kedvenc gyermekeink, de alattuk ott állt egy felnőtt, aki vigyázott rájuk!
Hamar eltelt a délelőtt, és már mennünk is kellett vissza az iskolába. Ebéd után újabb meglepetés várt minket. Ági néni jégkrémet hozott nekünk!!!
Később elkészültek a (táborban idő hiányában kimaradt) százlábúak. Édesek lettek...
Szerencsére lecke sem volt, így a tanóra alatt is kézműveskedtünk. Ágakból madarak lettek, szép színesek.
Jókedvű, mozgalmas nap volt, amire jó lesz visszaemlékezni később is!

Erdei iskola




Megjöttünk! Hoztunk mindenkit. Csak egy hálóing hiányzott, lepedő, rövidnadrág és egyebek szomorkodtak gazdájuk nélkül. Végül ezek is visszavándoroltak jogos tulajdonosukhoz!
Hosszabb beszámolót most ne várjatok tőlünk, mert az évzáró műsor után fényképekkel együtt mesélünk majd mindenről!
Egyenlőre csak annyit, hogy nagyon jól éreztük magunkat mindannyian. Megyünk jövőre is!
Köszönjük a sok segítséget a csomagok szállításától a sütiken keresztül a szalonnáig és a nyársakig!

2011. május 14., szombat

Családi kirándulás


Szombaton reggel együtt indultunk el Veszprémbe az állatkertbe. Kisebb konvojt alkotva hamar odaértünk. Bár nem mindenki ment ugyanahhoz a bejárathoz, azért megtaláltuk egymást.
A felnőttek szinte egyenlő arányban voltak a gyerekekkel, így biztonságban tudhattuk őket.
Nagyrészt sikerült együtt maradva megcsodálni a sokunk számára csak itt látható állatokat. Természetesen a legnagyobb sikere a játszótérnek volt.:)
Végre elértünk a tigrisekhez. Nem tudtuk kitalálni, vajon a három közül melyik lehet Szása...
(Kérésemet, hogy szeretnénk a gondozójával beszélni, válaszra sem méltatták:( )
Mégis jó volt látni őket, szépek mindhárman!
A simogatónál már kicsit szétszakadt a csoport. Voltak nagyon bátor kecske-etetők, simogatók!
A zsiráfot is megtaláltuk a végén, és szomorúan láttuk őket bezárva egy házba. Biztosan meg van az oka annak, hogy nem kint találkoztunk velük a kifutón...
Hétfőn kiderül, kinek mi volt a legérdekesebb:))
Köszönjük mindenkinek a részvételt, jó kis kirándulás volt!