Boszorkánynap

Pénteken már a tenisz után tele lett a termünk boszikkal és varázslókkal! Bármerre néztünk, csak boszisapkákat és varázslósüvegeket láttunk mindenhol! Ilyesztő boszikarmok, csinos ruhák, varázslatos pillantások...

A matek és a magyar órán csak ők vettek részt;)

Aztán ellepték az ebédlőt is... nem kis feltünést keltettünk!

Ebéd után Rozi néni kifestette a lányok körmét feketére, az arcukra egy bibircsókot rajzolt. A fiúk általában pókhálót kértek pókkal a kezükre.

Boszorkányos rejtvények, varázspálca-készítés, bátorságpróba következett. Aki nagyon bátor volt, egy kivájt tökbe dugta a kezét, amiben cukrot rejtettek el a főboszorkányok. De mi volt a tökben a cukron kívül? Ragacsos, nyálkás, csúszós, undi! De a cukorért megérte! Meg persze azért, hogy elmondhassuk: bátrak vagyunk!

A boszorkánykonyha remekeit megkóstolva rájöttünk, milyen finom ételeket kapunk mi az iskolai konyhán!:) Ettünk kukacokat (gumicukor), hernyókat (kukoricapehelyből), boszorkánylábakat (gumicukorból), "varázspálcákat" (hosszú ropit).

Az 1.b-seket is kicsit megijesztgettük és megkínáltuk őket is kukaccal! Cserébe Mariann néni seprűs táncot járt velünk.

A délután gyorsan eltelt. Megígertettük Rozi nénivel, hogy ilyen nap jövőre is lesz!

Könnyen megígérte, hisz ő is élvezte...

Lámpás felvonulás

Csütörtökön már reggel a délutánt vártuk!

Aztán végre eljött a pakolás ideje, és gyülekeztek a szülők is! Ági nénivel elpakoltuk az asztalokat, és előpakoltunk mindent a lámpás készítéséhez.

Végre bejöhettek a szülők is, és mi nagy izgalommal vetettük bele magunkat az alkotásba. A kis üvegekre szalvétából, kis boszorkányokból, virágokból mintát ragasztottunk. Csodaszépek lettek!

Aztán kis csíkokból álló tökök készültek el ... segítséggel...

A pakolás után aztán jól kieresztettük a hangunkat! Most azt a formánkat hoztuk, amit szoktunk! Egyik dal érte a másikat, a szülők pedig büszkék voltak ránk!

A süti és a sült tök nagyon finom volt!

Evés után elindultunk. Meggyújtottuk a mécseseket, és a ragyogó napsütésre fittyet hányva, mi mentünk! Mintha vaksötét lenne... De így is jó buli volt. Együtt mindenki, (majdnem) az összes gyerek szülő, nagyszülő!

Úgy tűnik, jó ide járni!

Népdaléneklési verseny

Hétfőn délután megmutathattuk, milyen csodaszépen énekelünk!

Az egész osztály felvonult egy számunkra teljesen ismeretlen terembe, ami zsúfolásig tele volt nálunk sokkal nagyobb gyerekekkel. Ez minket teljesen elvarázsolt, így kicsit bátortalanabbra sikerült a megnyitónk, mint ahogyan a saját kis termünkben énekelünk...

Miután vége lett a dalnak, csak azok a gyerekek maradtak fent, akik versenyeztek.

Azt mondják, jól sikerült!:)

A szünet utáni hétfő reggel fél nyolckor lesz az eredményhirdetés, akkor kiderül, mennyire!

Szösszenet

Fogmosás. Ajj! Egy csap, 25 gyerek... alakul. A rend, a gördülékenység is. Apró kezek a fogkefével... Fogkrém, sszh... csszhhh... röpködnek a fognyűvő manók.... grr-bgrrrll... utolsó mozzanat a csapba miként a TV Maci. Koppan a fogkefe a pohárban, s jön egy újabb csapat.

Janka nem leli a poharát. Pedig ő biztosan betette a szekrénybe, s alaposan meg is nézte... NINCS!

- Biztosan megettem! - pillantok rá a fogkrém-varázsolda közepette.

- Húúúú! Nagyon éhes lehetsz! - konstatálja kajánul Dani.

:)

Teleki Blanka emlékére

Hétfőn reggel mindjárt megemlékezéssel kezdtük a hetet.
Blanka névnap volt, mindig ezen a napon tartjuk iskolánk névadójának emléknapját.
A "nagyok" egy teljes órát betöltő műsorral készültek nekünk, kicsiknek. Elmesélték, eljátszották Teleki Blanka életét. Talán mindent még nem értettünk belőle. De az biztos, hogy miatta is büszkék lehetünk arra, hogy ide járunk. A műsor végén Kata és Dani virágot helyezett el a hölgy életét bemutató paravánnál.

Tenisz...

Még

mindig

a tenyeres

és a fonák.

Biztosan mutatták már otthon a hogyant és a mikéntet. Kell kérni is, játszani is - ezzel segíthetünk.
Itt pedig próbálom leírni, szavakba önteni, mert segíteni akarunk. A további szócséplés helyett kerestem a képeket. Így helyére kerül a "kamera", megjelenik a mozdulatsor. Balkezesek értelem szerűen tükröt kaptak maguk elé.

Ahogyan figyeltem őket, a tenyeres az egyszerűbb, azt értették meg hamarabb. Bevallom, a kétkezes fonák nekem is akkor lett egyértelmű, amikor ütőre kaptam, s összekapcsoltam a két mozdulatsort. Hiszen teljesen logikus mindkettő. :)

Kell segíteni nekik, hiszen egy újabb mozdulat, ami az újdonság erejével hat, s nem lehet másként rögzíteni, csak így. Otthon nincsen hozzá ütő? Jobb híjján megteszi anya serpenyője vagy a kisseprű is.

Vendégek

Pénteken délután készítettünk gyümölcs salátát, amivel megvendégeltük az 1.b-seket is. Jutott mindenkinek bőven, hála a sok gyümölcsért a szülőknek!

Sokan mondták, hogy ők ilyent még soha nem csináltak. Ennek ellenére a kis műanyag kések ügyesen álltak a kezünkben. Mindenki nagyon ügyesen, jókedvűen hámozott, darabolt, kevert, és a végén persze takarított.

Mire rendet csináltunk (hozzávetőleg), megérkeztek a vendégek. Még ajándékot is hoztak! Ízlett nekik a finomságunk!

Még Anikó néniéket is megkínáltuk vele.

Nem akadt olyan, akinek ne ízlett volna! (Áron is csak azért nem ette meg, mert egyáltalán nem szereti:))

SZÁSA

Megkaptuk az örökbefogadást igazoló emléklapot, és a fényképet Szásáról!!! Egyenlőre a teremben tekinthető meg, de fénymásolás után megkapják az örökbe fogadók is. Köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy gondoskodhassunk a kis tigrisről!

Koszorúzás

Pénteken elsétáltunk az 56-osok terére, ahol virágot helyeztünk el az ünnep alkalmából. Megnéztük, hogy milyen betűk szerepelnek az emlékművön. Körbejártuk, megcsodáltuk a már ott levő virágokat és koszorúkat.

Szösszenet

A legtöbben már beiratkoztak a könyvtárba, s naaagy izgalommal várták az első kölcsönzést. Mert közösen készültünk. Mindenki vihet könyvet, mindenki válogathat. Legyen benne sok kép, nagy betű, lovak vagy cicák... csak úgy záporoztak a kívánságok.

Panni izgatottan sündörgött körülöttem.

- Lehetek én az első?

- Elfértek ott mindannyian, de ha ez az óhajod, majd beosztjuk.

- S szerinted mindenkinek jut majd könyv - gyerekes-, van ott annyi?

No, így már érthető a sietség oka! :))

Tenisz

Pénteken leginkább arra edzettünk, hogy ez a játék kétszemélyes játék. ( vagy négy, de arról majd sokkal-sokkal később ) El lehet képzelni mekkora galibát okoz az az apró labda, amikor két ember szeme kell, hogy rajta legyen! Természetesen mindenkinek csak a sajátjáén. A társunk pedig egyáltalán nem a közelünkből próbálja hozzánk juttatni, hanem a terem másik feléből. Gurítani, terelgetni a tenyérrel, netán a szokásos eeegy-kettő kísérettel.... macera, ezt megállapíthatjuk. Többet szaladtunk a labda után, mint a labdával.

S ráadásul már megint az őserdő! Bianka néni és Ági néni krokodillá léptek elő, akik a folyóban úszkálnak.... el lehet képzelni! :) Nekünk a labdát kellett a társunknak átgurítani, azonban a két krokodil úszkálás közben labdáért sóhajtozott. Ha elkapta valakiét, akkor guggolással lehetett megszerezni. Értékesebb, mint a krokodiltojás! :)

S itt van még a tenyeres és a fonák dolog. Mert a múlt órán az a kamerás játék a tenyeresről szólt. Lehet ám otthon is gyakorolni! Most pedig a fonák mutatkozott be nekünk, s mi a fonáknak. Két kézzel markoljuk az ütőt, így közelítjük meg a labdát, s ütjük el. Viszont természetesen most is a vállunkon fejezzük be a mozdulatot.

Akár hiszik, akár nem... megy ez nekünk! :)

Munkahely-látogatás

Ma délelőtt elmentünk Száva anyukájának a munkahelyére, a McDonald's-ba.
Az osztályt két csoportra bontva vezették végig a raktárokon és a konyhán.
Érdekes megfigyeléseket tettünk a tárolással, szemétkezeléssel kapcsolatban.
A konyha nagyon izgalmas volt! Így készül a sok finomság, amit a kezembe kapok?!
A végén segíthettünk kávét készíteni, üdítőt tölteni, narancsot facsarni.
Sok ajándékot kaptunk búcsúzóul, de talán a legnagyobb az volt, hogy mindezeket láthattuk a saját szemünkkel!
Köszönjük szépen!!!

Könyvtári foglalkozás

Szerdán végre eljutottunk a könyvtárba!
Vártuk már nagyon, hiszen ez is bizonyíték arra, hogy már nagyok vagyunk!
Zsuzsa néni kérdezgetett, és mi mindenre tudtuk a választ!
Hogyan kell a könyvtárban viselkedni? Hova tesszük a könyveket? Mi a különbség a könyvtár és a könyvesbolt között? Minden a helyén volt, Zsuzsa néni meg is dicsért bennünket.
Pénteken ebéd után megyünk kölcsönözni. Most azért nem tudtunk, mert az olvasójegyek addigra készülnek el. De sebaj! Hétvégén már visszük haza a választott újdonságokat!!!

Kézmosás világnapja

Ma nagyon tartalmas programokkal teli napunk volt.

Még a "kézmosós" délután előtt kimentünk a játszótérre. Nagyon jók ezek az alkalmak, hiszen ez annyira más, mint az iskola udvara! Érdekes játékok, nagy tér...

Testnevelés óra után kicsit azért az udvarra is kijutottunk.

Két órakor kezdődött az érdekességek sora.

Ketten mentek szappant önteni, ketten a védőnénihez, egy valaki pedig egy beszélgetésen vett részt Mariann nénivel.
A többiek Ági nénivel körberajzolták a kezüket, majd rávarázsoltak olyan baktériumokat, amik a kezünkön is lehetnek. Már akkor, ha nem mossuk meg. Szerencse, hogy ez nekünk nagyon megy! Mivel a teremben is van mosdónk...
Az egészből ezután egy szuper plakát lett, ami megtekinthető a teremajtó mellett!

Ezen kívül beszélgettek arról is, hogy mi mindenre használhatjuk a kezünket. És mire ne!

Úgy tűnt, mindenki jól érezte magát ma is:)

Könyvtár-napi műsor - 1. c és b

A videófelvételt az egyik 1.b-s kisgyerek anyukájának köszönhetjük. Nagy részben ezért az ő szereplésük található itt, de a dalokat mi is énekeltük!

Szösszenet

Tigrist fogadunk örökbe. Szását. Beszélni kell róla sokat, mert olyan titokzatos ez az egész. Nem minden nap adja tigrisörökbefogadásra az ember a fejét!
Úgy tűnik, már minden világos.
- Azt értem, hogy örökbefogadjuk - szól Bendegúz -, de hol fog itt elférni? - mutat végig a termen kétségbeesetten.
:)

Könyvtár-szombat-családi nap

Hirtelen jött program, azonban kitűnő lehetőség mutatni abból, amit már tudunk. Szerepelni hívtak bennünket. Bennünket, elsősöket. S nekünk be kellett bizonyítani, hogy Lilla néni bizalmát megérdemeltük. De meg ám! Kicsi az elsős, de a tudása már most mutatós! S mert mi ezt tudtuk, nem bújkált bennünk semmi szerepléssel járó izgalom. Aki nem állt fenn velünk azon a nagy színpadon... nem is tudhatja.

Máté sutyorogta megszeppenten: "Én még életemben nem álltam ekkora naaagy színpadon!"

Azt hiszem, ez a mondat mindent elárul. Akik pedig lenn álltak, nem is érezték, nem is sejtették a gyerekek megilletődöttségét. Mert baki nélkül szóltak a versek, vidáman, mosolyogva játszottak a dalokkal.

A könyvtárban már csak felszabadult cserregést hallottunk, miközben a süteményt majszolgatták. Mintha a művészek felszabadultsága ült volna közöttük :)

A színpadon, a téren folyamatosan zajlottak a produkciók. Akkor sem volt baj, ha valaki már nem bírta fenékkel, s nem akart ücsörögni. Játékarzenál kerítette körbe a kis teret. Kell más a gyereknek?! Ki lehetett próbálni mindent, s ha úgy adódott a tudásukkal is villoghattak. Csalafinta, gondolkodtató vagy egyszerűbb kérdésekre válaszoltak. Mert micsoda izgalom, amikor a tudást megmutathatja az ember!

Szösszenet

A képtárban a néni lekopaszított egy virágot. A sziromleveleket tépkedte le, s adta a gyerekek kezébe. Mi van alatta?- a csészelevelekre akarta felhívni a figyelmet. Nem az a válasz jött, amit szeretett volna. Megcsippentett egy zöld csészelevelet:
- Mit fogok a kezemben? Melyik részét?
- A csücskét! - látta meg a valót Kende.
:)
A mosdó fölé tükör került az osztályban. Rozi néni mozaikolta ki. A szó szoros értelmében. Kis mozaiklapokból rakta ki a nagyot.
Reggel a gyerekek örvendeztek, csodálták a látványt, ahogyan a tükör előtt bohóckodtak. Nevetgéltek.
- Nagyon jó! - lelkendezett Bendegúz is-, de miért törted össze?!
:)

Tenisz...

Az úgy volt,...

Az első ilyen pénteken sodortak az események és az izgalom. Pénzt hoztunk, átöltöztünk, kezet fogtunk, futás, esőerdő, labdaszedő, kézfogás, öltözés... A harmadik óra után kérdeztük Ági nénit: "Tenisz nem lesz?" Ő nézett ránk értetlenül, mert szerinte már volt - mi néztünk csodálkozva, hogy mikor is?! S kiderült, hogy az esőerdő igen fontos szerepet játszik ebben. Most ne nézzen senki rokona kérdőn! Az esőerdő azóta is fontos minden teniszes alkalommal, de már tudjuk, hogy.... Bianka néni dobja a teniszlabdát, amit mi a tekintetünkkel követünk. Nem egy nagy gömb - mint pl. a focilabda -, nem is apró - mint pl. a kezünkön görgetett golyó írás előtt -, szemmel követhető, s közben bólogatunk ügyesen. DE! Csak kettőt pattanhat a labda. Bármilyen játékba vonjuk bele, csak kettőt pattanhat. Ettől macerás. S miért esőerdő? Mert amikor pattog, olyan hangot ad ki - állítólag :) -, mint az esőerdő levelein becsapódó esőcseppek.

A labda "eeegy-kettő"... mi pedig egy vödörbe kanalaztuk - akkor. S Ági néni szerint ettől volt tenisz.

Lehet benne valami, mert ez az "eeegy-kettő" azóta megszogott hanggá vált péntekenként. A bólogatás is. A labda-kanalazás is. Mi az ütőt vártuk izgalommal. Mert ha tenisz, akkor legyen valami a kezünkben! Nem láttuk még soha, hogy a pályán vödörrel szaladgálnak a játékosok! Bianka néni érezhette ezt a vágyunkat, mert a következő alkalommal, már megmarkolhattuk ezeket a sárga csodákat. Szó szerint markolni kell. Újabb bonyodalom. Mert az iskolában semmit sem foghatsz úgy a kezedbe, ahogy tetszik! A ceruzát megigazítják az ujjaid között. A gyöngyöt csippentjük, amikor a pálcára fűzzük. Az evőeszközhöz is más formula kell... Az ütő már csak hab a tortán! Markolós hab, mert ezt, MARKOLNI kell! Végre! Néha belebonyolódunk, s más fogást alkalmazunk, de dicsérnek bennünket sokat- akkor csak nem lehet olyan rossz!

Szóval a labda pattogott már az ütő kedvéért is. Eeeegy-kettő - s mi lecsendesítettük. Eeeegy-kettő - s odaszorítottuk a húrokhoz. S labda gurul is az ütő előtt. Szelíden, mi pedig oldalazva terelgetjük.

Sokat oldalazunk. Haránt terpesz. Az utolsó pénteken is ez volt az alap. Azonban érdekes feladat nőtt ki belőle. Az ütőt markolhatjuk, ám a nyele most a "kamera lencséje". Előre néz, a térdünk előtt. Így követjük a labdát, s mikor elérjük, jön az elterelés- közben az ütő nyele, (a kamera) előre figyel-, s a terelő mozdulatot a bal válunkon kell befejezni. A "kamera" most is előre figyel.

No, ez már hasonlít ahhoz, amit a pályákon láttunk. Talán hihetünk Ági néninek, s valóban teniszre járunk péntekenként. Bianka néni azt mondta, decemberben mindenki át fogja ütni a labdát a háló fölött. Kételkedett benne? Mi ezt tudjuk. Hiszen olvasni is fogunk, számolni is, írni is, ... egy kis labdaütögetés.... Mi az nekünk?! :)

Mesefoglalkozás

Kedden délelőtt elmentünk a Megyei Gyerekkönyvtárba, ahol Bátky András író, mesemondó és Bognár Szilvia énekes segítségével létrehoztunk egy mesegyárat.
Amikor megérkeztünk, a Városi Tv rögtön meginterjúvolta Bendegúzt, aki nagyon okosan, ügyesen válaszolt minden kérdésükre.
Szilvi néni, az énekesnő választott szereplőket a mesékhez. Majdnem mindenkire sor került, és belemesélte őket a mesemondó bácsi egy-egy mesébe.
Közben ismert és új dalokat énekeltünk.
Jól éreztünk magunkat, bár a végére nagyon elfáradtunk...
Sajnos visszafelé esett az eső, így azok, akik nem hoztak magukkal esőkabátot, megáztak. (Pedig szedtük a lábunkat nagyon-nagyon!)