Karácsony mindenütt

Ez az időszak ilyen... Szeretnénk mindig elcsendesedős-készülődős adventet varázsolni a gyermek-szívekbe.
A szünet előtti egy-két hét már annyira készülődős, hogy itt szerepelünk, ott adunk elő... Sütöttünk mézeskalácsot, még a könyvtárban is karácsonyoztunk!
A szakkörösök (ettől szakkörösök:)) több helyen is felléptek ünnepi műsorukkal, hogy oda is vigyenek karácsonyt, ahol nélkülük nem lenne. Meg oda is, ahol csak az van négy héten keresztül. Így jutottak el az ANTSZ-hez, VADEX-hez, az Országalmához.
Ma pedig az iskolai- és a tantestületi ünnepséggel zárul a szereplések sora. Mindezt persze sok-sok munka előzte meg, amihez gratulálunk nekik!
Hétfőn délután Mesevárban is ünnepi hangulat volt. Mindenkinek ott volt valakije, akinek megmutathatta, milyen szépen tud énekelni, verset mondani. Átadhatta a két kis kezével hímzett csodaszép lapot és ajándékot.

Most, a négy adventi hét vége-felé csendes-összebújós-együttjátszós karácsonyt kívánunk mindenkinek!

"ilyenkor, decemberben"- a tanító néni lelkében a mézeskalácsillat

Szüleim házában nem gyújtottunk adventi gyertyát. Adventi koszorúnk nem volt. Színes üveggömbjeink sem. Nem tudtuk miként, hogyan, azt sem mikor... csak leszállt közénk, hozzánk a karácsony. Pedig a falu sem lett fényesebb. Ott lengett a titok. Rendet raktunk kívül-belül. Terveztük az ajándékot - vajh minek örülne jóapánk s anyánk. Lógó nyelvvel barkácsoltunk, számolgattuk zsebpénzünket. Közben persze arról cserregtünk ami a mi szívünk vágya volt. Kutakodtunk. Biztos vagyok benne, a felnőttek érezték a matató gyerekmancsok nyomát. Mert a titok ott lengett. A szekrények mélyén, a lelkünkben.

Jaj, nagyon vártuk a csengőszót! Csillagszóró, gyertyaláng ... és a titok. Anyám arca ragyogott, mikor a "kiskarácsonyt" énekeltük. Apám kezébe csúsztak ujjaim a "mennyből az angyal alatt". Tekintetünk a csomagokat fürkészte, mégis... azok a percek lehettek volna hosszabbak - mondom most.

Birtokba vettük az új társast. Együtt. Éjszakába nyúlóan. Kipirosodva nevettünk, fojtottuk el a nyújtózkodó ásítást vagy küzdöttünk a vesztes mosolyáért. Pizsamában még összekucorodtunk. Csillagszórófényért, fenyőillatért, karácsonyi dalért, többszólamú szuszogásért... azok a percek lehettek volna hosszabbak - mondom most.

Másnap reggel az első ébredőt biztosan a fa alatt ücsörögve találta apám...

Legyen minden nap karácsony! Legyen? Éppen a "karácsonyság" miatt más ez az időszak. Éppen a "karácsonyság" miatt bír ilyen erővel. Éppen a "karácsonyság" miatt ennyire értékes. Ha okosan töltjük, ha okosan töltünk, marad belőle minden napra, s nem aprózzuk el. Feltöltjük olyan percekkel, melyekről évek múlva azt mondhatják... lehettek volna hosszabbak.

Karácsonyi vásár

...és teaház! Annamari ötlete alapján. Nagyon jól sikerült! Sokan megjegyezték, milyen jó ötlet:) Köszönjük Annamarinak! Csütörtökön reggel kezdődött a vásár. A sok gyönyörűség, amivel hozzájárult az osztályunk, mind ott mosolygott a vásárlókra! Fogyott is rendesen:)
Délután már megnyílt a teaház is Szilvi, Olga és Ágota segítségével. Hangulatos és csalogató volt. (Ahhoz képest, hogy nem volt meghirdetve sikeresnek mondható.)
Másnap reggel már a gyerekek árusították a teát és a sütiket. Lelkesen és nagyon profin oldották meg! Délután Anikó, Bea és Brigi segített a gyerekeknek:)
Arról nincsenek adatok, hogy milyen összegű sikere volt a vásárnak. De bízunk benne, hogy megvalósul az, amit célnak tűztünk ki: a játszótér építése.
KÖSZÖNET ÚJRA MINDENKINEK, AKI BÁRMIVEL HOZZÁJÁRULT!

Mikulás

Eljött ismét!
No nem úgy, mint a kis elsősökhöz...
A nagyokhoz már láthatatlanul érkezik és távozik, hátrahagyva ajándékait! Most is így történt. Izgatottan vártuk, hátha mégis láthatjuk. Aztán elmentünk reggelizni. Mire visszajöttünk, az osztály legnagyobb örömére ajándékokat találtunk a teremben! Édes kis hógömböcskéket! Hóembereset, Mikulásosat.
Mi volt még a meglepetés? Ebédhez kaptunk csokimikulást!
Kamarás Bogiék voltak a hétvégén Nagykarácsonyban, és elvitték az osztály leveleit az illetékesnek. (Ígéretükhöz híven fényképes beszámolót készítenek majd az eseményről.) Reméljük, otthon minden kisgyerek megkapta azt, amire vágyott!
Ha nem, akkor se keseredjen el, hiszen a legnagyobb kincse mindenkinek megvan: a szerető családja!

Mazsola kedvencei

Pénteken Mazsola-lakomát csaptunk!
Megkóstoltunk mindent, amit a mesében a kis malac evett és szeretett. Nagy sikere volt a lekváros gombócnak (Lázár hozta), a káposztás lángosnak (Dani hozta), a savanyú uborkának (tavalyról maradt egy bontatlan üveggel-bár erről nincs említés a könyvben:)), a köles kásának (Dénes hozta), a répának (Dalma hozta), főtt kukoricának (ez is tavalyi konzerv-maradék), céklának (Kamarás Bogi hozta), főtt krumplinak (Alex hozta), a kukorica lepénynek (Rozi néni hozta), sült töknek (ezt is).
Nem is csoda, hogy Mazsola ilyen kis gömbölyű lett!:)
Szerencsére a gyerekek nem voltak igazi Mazsolák, nagyon kulturáltan és illedelmesen ettek!
Köszönjük mindenkinek a hozott finomságokat!