Első találkozás a hálóval. Itt gondolhatnánk a mami haját borító hajhálóra. Esetleg a balatoni halászok hallal teli pakkjára, amint a vízből húzzák ki. Hideg, kedves Olvasók, nagyon hideg!
Ezzel Bianka néni a tornateremben örvendeztetett meg bennünket. Gyanús volt, hogy most nem félrehúzva figyelte a bemelegítő körünket, hanem tulajdonképpen akkor is uralta a terepet, amikor nekünk még nem mutatták be. Mi vagyunk még apróbbak, vagy a háló incselkedik velünk? - van akinek mellmagasságig ér :)
A labdának pedig át kell repülni felette! Dícsértek bennünket, hogy a mozdulat szép, s ügyesek vagyunk. Így gondoljuk mi is, de a legtöbb labdát a hálón innenről szedtük össze- még! Mert tudjuk, hogyan leszünk egyre ügyesebbek, s miként lesz még szebb a mozdulat.
1. Amit a kezünkben fogunk, az az ütő. Megmarkoljuk a nyelének végét. Nem úgy, mint az evőeszközt- azt nem is markoljuk-, nem úgy, mint a ceruzát- azt sem markoljuk-, nem úgy, mint az evőpálcát- azt hogyan kell?-, s nem úgy, mint a palacsintasütőt- azt igen ritkán tesszük. Úgy kell markolni, mint a kalapácsot. A nyél VÉGÉN.
2. Ha így markoljuk az ütőt, már könnyen kapjuk a kezünkbe a fonákhoz. Másik oldal, s a másik kezünk a már markoló elé fog. Nem a kézre kulcsol!
3. Repülőgép szárnya vagyunk, s az ütő fejét kicsit döntjük, hogy a labda alá tudjunk kanalazni.
4. Fontos a labdát figyelni, tekintettel követni! Hiszen kettőt pattannia kell. Emlékszünk még az esőerdőre? :)
5. A mozdulatot az ütő mindig a vállunkon végzi. Ha jobb oldalon kezdte, akkor a bal vállon, ha a bal oldalról figyelt, akkor a jobb vállon. Emlékszünk arra, amikor kameraként figyelt? :)
6. Nem fog ki rajtunk a labda, mert gyakorolni tudjuk azt, hogyan kapjuk el.
Nagyon sokat haladtunk. Már a beavatottak cinkosságával kacsintunk össze ha kezünkbe kapjuk az ütőt. Készülünk megmutatni ezt az anyukáknak, apukáknak. A decemberi utolsó tenisz órán.
Addig még gyakorolhatunk sokat!
Ezzel Bianka néni a tornateremben örvendeztetett meg bennünket. Gyanús volt, hogy most nem félrehúzva figyelte a bemelegítő körünket, hanem tulajdonképpen akkor is uralta a terepet, amikor nekünk még nem mutatták be. Mi vagyunk még apróbbak, vagy a háló incselkedik velünk? - van akinek mellmagasságig ér :)
A labdának pedig át kell repülni felette! Dícsértek bennünket, hogy a mozdulat szép, s ügyesek vagyunk. Így gondoljuk mi is, de a legtöbb labdát a hálón innenről szedtük össze- még! Mert tudjuk, hogyan leszünk egyre ügyesebbek, s miként lesz még szebb a mozdulat.
1. Amit a kezünkben fogunk, az az ütő. Megmarkoljuk a nyelének végét. Nem úgy, mint az evőeszközt- azt nem is markoljuk-, nem úgy, mint a ceruzát- azt sem markoljuk-, nem úgy, mint az evőpálcát- azt hogyan kell?-, s nem úgy, mint a palacsintasütőt- azt igen ritkán tesszük. Úgy kell markolni, mint a kalapácsot. A nyél VÉGÉN.
2. Ha így markoljuk az ütőt, már könnyen kapjuk a kezünkbe a fonákhoz. Másik oldal, s a másik kezünk a már markoló elé fog. Nem a kézre kulcsol!
3. Repülőgép szárnya vagyunk, s az ütő fejét kicsit döntjük, hogy a labda alá tudjunk kanalazni.
4. Fontos a labdát figyelni, tekintettel követni! Hiszen kettőt pattannia kell. Emlékszünk még az esőerdőre? :)
5. A mozdulatot az ütő mindig a vállunkon végzi. Ha jobb oldalon kezdte, akkor a bal vállon, ha a bal oldalról figyelt, akkor a jobb vállon. Emlékszünk arra, amikor kameraként figyelt? :)
6. Nem fog ki rajtunk a labda, mert gyakorolni tudjuk azt, hogyan kapjuk el.
Nagyon sokat haladtunk. Már a beavatottak cinkosságával kacsintunk össze ha kezünkbe kapjuk az ütőt. Készülünk megmutatni ezt az anyukáknak, apukáknak. A decemberi utolsó tenisz órán.
Addig még gyakorolhatunk sokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.