Az elmúlt hét olyan összeszokós volt. Egymással a nyár után, az új helyzettel, Zoli bácsival. Mindent megtettünk, hogy ez jól sikerüljön. Első nap Marcsi néni, az iskolapszichológus volt nálunk. Nem nagyon akartunk vele, a történtekről beszélni. Még nem vagy már nem? Lassan kiderül, ki hogyan áll a feldolgozással, lelke békéjével.
Kedden aztán útra keltunk, kicsit elvonultunk. Nem messze, csak Csákvárra. Laci bácsi (a főnök) nagyon kedves és segítőkész volt. Két napot töltöttünk nála a túristaszállón kirándulva-túrázva, megázva, focizva, este kicsit összebújva. Zoli bácsi nagyon sokat készült, hogy lekösse kezünket-lábunkat-gondolatainkat. Köszönjük!
Képek
Pénteken Szigeti veszedelem volt ismét, ahogy minden évben az első pénteken. A Sóstó már ismert terep így a negyedik évben. Barbara néni változatos feladatokat talált ki az olvasott mesékhez. Szerencsére nem tévedtünk el a Meseerdőben, mert minden kérdésre jól válaszoltunk!
Képek
Tehát munkára fel, szedjük össze a gondolatainkat, a figyelmünket és vessük bele magunkat egy olyan évbe, ami az utolsó együtt (velem)! Készüljünk fel minden szempontból a felső tagozatra! (Azért maradjunk még egy kicsit negyedikesek, olyan bújós-ölelős-leszel a párom?-gyerekek. Önállóak, de ha segítségre van szükség, kérjünk!:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.