Minden esetre a szombati csúnya, hideg, esős nap után nem nagyon reménykedtünk a kirándulásban.
Reggel izgatottan gyülekeztünk a vasútállomáson néhányan. Szó szerint. Izgatottan és néhányan.
Az agárdi rönkvárhoz érve megnyugodtunk, a többiek autóval érkeztek... Judit néni, a várkapitány(?) elmondta a szabályokat, majd kezdetét vette a játék. Először a kazamatákból lelkes török és magyar sereg gyűjtötte az "ágyúgolyókat", majd harcba vetették őket. Ez abból állt, hogy meg kellett szabadulni tőlük. (Erőszakmentes harc:)) Két újabb "csatával" folytatódott a délelőtt. Az egyiket a számháború mintájára képekkel, amjd török és magyar nevekkel vívtuk. Nem volt egyszerű dolog leolvasni a kicsiknek a török neveket... A végső állás: nyertek a törökök, felülírva a történelmet.
Levezetésképpen elsétáltunk a Parkerdőbe, ahol már rotyogott a slambuc-alap. Amíg elkészült, szabadtéri edzőgépekkel vezettük le felesleges energiánkat. Persze a foci sem maradt el! Az ebéd nagyon finom lett, köszönet érte a szervezőknek!!! Jól fog jönni ez az emlék, amikor a Helkában előkerül a slambuc vagy handabakáré...
Ebéd után is folytattuk a játékot, a tornapálya senkit nem vonzott:). A gyerekek-szülők focimeccs is nagyon jól sikerült, Panna védései utolérhetetlenek voltak.
Fáradtan, de tele élménnyel mentünk haza, ki autóval, ki vonattal. A tavaszi családi kirándulásra már most készüljetek, hogy ne maradjon le senki!!!
Képek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.