Monostorapáti

A teljesség igénye nélkül. Mert mi készültünk - naponta szerettünk volna hírt adni -, de nem volt internet. Így már csak "Hogy volt", már csak az emlékezet szűrőjén keresztül az erdei iskoláról. :)

Kedd

Indulás minden bonyodalom nélkül. Meglepetéssel a veszprémi buszmegállóban találkoztunk. A gyerek mindig elő tud rukkolni valami "érdekessel"... mert miért is lenne zárt cipő a lábán, ha a benti papucsban is útra kelhet? Miért ne álldogálna szomorúan lógó orral - hiszen neki anya nem pakolt semmi elemózsiát - hogy a hátizsákot is meg kellett volna nézni?!.... :)

Nagyvázsony

Egy kovácsműhely maga a csuda! Nagy, nehéz szerszámok, lobogó tűz, fémes illat. A kovácsinas egy éven keresztül csak a fújtatót működtette. Igencsak megizmosodhatott! Foghatták, használhatták a nagy kalapácsot - kellett hozzá erő! :) "S" alakú kampót hajlított magának mindenki. Amíg sorra kerültek, az ördöglakatokkal bíbelődtek.

Kinizsi vára - megelevenedett történelem. Vastag falak, karcsú lőrések. Szűk kaloda, hatalmas kelengyés láda. Faragott oszlopok, kőívek és súlyos páncélok. 

Természetesen "megmérték" a forrás hideg vizét, csattant a kaloda a gyereknyakakon, a magasságtól cidrizve foglalták el a csigalépcsőt. A betévedt méhraj csak hab volt az izgalom-tortán. Míg a zümmögő felleg csillapodását vártuk, kiscsikóként nyargalásztak a belső udvarban. Mi tanító nénik bizony megszeppentünk kicsit - a gyerekek ezt nem vették észre -, s meglepő módon ártatlannak tűnt a falszegletben csepp alakba rendeződött raj.

A Postamúzeumban osztatlan sikert aratott a sok telefon. Kár, hogy már nincs szükség telefonos kisasszonyokra :) 

A Panoptikumban nekem Bogi beszámolója volt a legnagyobb élmény. Megtudtuk,mit is tart fontosnak egy gyerek.

Lovaskocsi vitt bennünket Monostorapátiba, a szállásra. Csacsogtak, énekeltek végig az úton. A lovak csak ritkán lépték túl a megengedett sebességet, s rájöttek, hogy nem csak az autó tud kipufogni és üríteni. A lovakat is működteti valami. Pláne akkor, ha ilyen cabriokat húznak.

A nap legnagyobb problémája a szobabeosztás volt. A táborba érve már nem lehetett változtatni, de hamar megegyeztek a kapuban. Fiúk, lányok hamar birtokba vették a területet. Szekrényrend, szobarend, táborrend.... hamar berendezkedtek. 

Háromnegyed tizenegy körül az elégedett szuszogásuk volt a legnagyobb zaj az épületben.

Szerda

Háromnegyed hat. Úgy gondolták ennyi alvás elég is volt. Nem értettünk velük egyet, szűk egy órával tudtuk meghosszabbítani az ébredést. Az ő ébredésüket reggeli tornával tettük teljessé. No, ez köztük nem aratott osztatlan sikert :)

Kenyérsütés volt a délelőtti program. Meglepően sokat kérdeztek és adtak a pék mondandójához. Gabonafélék, kemence hőfok, kenyér fajták.... és tisztáztuk a kovász és az élesztő szerepét is.

Nekigyürkőzve dagasztottak - a legtöbbnek így is lisztes lett az orra hegye is. Rozskenyér készült és egy burgonyás tészta. Az utóbbiból mindenki megalkothatta a saját kalácskáját. Sodortak, tekertek és fontak bőszen. A medve nem, de 25 izgatott gyerek várta, hogy kisül-e a cipó.... mert az illat hamar beterítette a tábor területét. Uzsonnára tettük el a remekeket.

Ebéd után Péter bácsi vitt el bennünket a tanösvényre. Az erdő nyomait vizsgálták. Növények, állatok, talaj... Vaddisznó nyomait is felfedezték. Kiderült, most jobb elkerülni, mert kicsinyei vannak. Márpedig a vaddisznómama hősiesen védi őket, mindent megtesz értük. No, ezt fűzte tovább valaki, mikor megállapította, hogy az ő anyukája is olyan, mint egy vaddisznó :)

Szarvasbogár húz csíkot. A traktoroszaurusz pedig széles csapást alkot a sárban. 

Megállapították azt is, hogy a lejtő után lesz még emelkedő is. 

Rengeteg medvehagymát láttunk - ilyenkor már nem ajánlatos szedni. Viszont helyes, apró tobozokat gyűjtöttünk.

Hiába lógott a csapat nyelve, a szürkületben még vadlesre indultunk. Izgalom ide vagy oda... megleptek bennünket, mennyire csendben tudnak lenni. Csendesek és türelmesek voltak. A félelem csak a visszaúton bukkant ki, mikor a sötét erdőbe kellett belépni. Nagyon bátor volt mindenki!

S hogy mi mindent láttak? Volt ott őz, nyúl, bagoly, rigó. vaddisznó.... és.... döglött őz, varacskos disznó valamint klüklopsz is :)

A késői érkezésnek vagy a fáradtságnak köszönhetően-e?.... mindenesetre este könnyen elaludtak.

Csütörtök

Ébredés hatkor - esővel. Reggeli torna így elmaradt, a kirándulás is veszélybe került. Sebaj! Szép nagy foglalkoztató van. Térképről, nemzeti parkról beszélt Péter bácsi, s még egy filmet is néztünk. A kirándulás és az itt tanultak ismereteit egy feladatlappal próbálták megszilárdítani. Javítása közben jókat mosolyogtunk. Mert az őz hímje a sete, a nőstény a suta. A gímszarvas nőstényei nők, a trófeája virág, miként az őznek is. Az őz szaporulata is lány. A vaddisznó hímje mici, szaporulata pici, trófeája makk. Az erdő legalsó szintje a földszint. 

Gyakorolni kell még? :)

Az eső nem volt akadály. Esőkabát, több réteg ruha és zárt cipő.... csak kellett egyet kirándulni! Kirándulni és használatba venni a térképet és a tájolót. Sárosan, de mosolyogva értek vissza. Finom zuhany, száraz ruha - és az esőt kinn hagytuk. 

Kinn eshetett, a mi programunk már fedél alatt zajlott. Délután az élménytermekben barangoltunk. Az éjszakai erdőben járhattunk - bár előző este megtettük a valóságban is :) A sötétben tapogatva találkoztunk szarvassal, s különböző talajon járhattunk. A következő teremben az évszakok változásait figyelhettük meg, az utolsóban pedig erdővel, természettel kapcsolatos játékok vártak bennünket.

Vacsora után akadt még energia nyargalászni a vizes gyepen. 

Igen ám! Az idő nem volt alkalmas tábortűzre! Megoldottuk. Sötét, néhány zseblámpa - a hangulat már elő is állt. Fogpiszkálóra szúrtuk a mályvacukrot - mindenki megsütötte, miközben énekeltünk. Senkié nem égett meg, nem csöpögött és nem sütötte meg a nyelveket. :)

Igen hamar elaludt mindenki.

Péntek

Csodák csodája! A csapat nagyobb részét ébreszteni kellett hétkor. A reggeli rutin kiegészült a csomagolással. Utolsó nap. Egészen belejött minden szoba. 

Utolsó programunk a vesszőfonás. Senki nem maradt sikerélmény nélkül. A fiúk kardot fabrikáltak. A lányok virágot, szitakötőt alakítottak és többen megbirkóztak a mécsestartóval is. Panna csodás kosarat font. Nem volt könnyű munka az apró kezeknek. 

Ebéd után zártuk a tábort. Megpróbáltuk kiemelni a legjellemzőbb mókás "pillanatot" a kis emléklapokon. Kiderült, melyik szoba volt a legtakarosabb a négy nap alatt. A csillogó szemek és a mosolygós arcok nekünk jeleztek : jól érezték magukat.

Összeszokott, játékos csapat várta az érkező szülőket. Jó volt látni, hallgatni őket.

Képek