Az indulás :) Kabátok nélkül sokkal könnyebb volt. Cipőcsere, hátizsák, sorakozóóóó... s már azt sem szabad elfelejteni, hogy a sapka ott legyen. Ági néni azt mondta, nélküle nem úszhatik senki. S nem az úszósapkára gondolt. Nem lenne elég azt a fejükön tartani az esemény után? :)) Szóval, sapka kell. Újabb nyűg, miután mindenki megtanulta, hogy a zsákjáért maga felelős. Már csak egy két gyereket kell visszaküldeni a sóváran figyelő árva táskáért, s a felnőttek hordári küldetése is elveszőben van.
Rendezett sorban vagyunk képesek megtenni a kurta utat a buszig, s már vissza is. ( Utóbbiról talán elmesélték összekoccanásunkat - rend a lelke mindennek, ezt is tanulgatjuk. ) Viszont az uszoda valahogyan felerősíti a beszédkedvet, a hangerőről nem is szólva :) Izgatottak, lelkesek, türelmetlenek. Csapjunk a lovak közé!, ha már az intézmény falain bévül vagyunk, s a gyerekek elképesztő szaporasággal készülnek el, s toporognak az öltözőszekrények előtt rendezett vagy rendezettlen motyójukkal. Fürge, segítő felnőtt kezek zárják a szekrényeket, húzzák a kobakokra a sapkákat....
Klári néni... Klári néni szigorú. Amit mond, annak úgy kell lennie. Nem másként, mert könnyen találja magát a padon a nebuló a játék helyett. Úgy kell lennie, mert mennyivel jobb a többiekkel együtt csapkodni a vizet, mint külön gyötörni a vízrecsúszás című próbatételt. A bugyorékolást. A fenn a láb nehézségeit. ... pedig nem is olyan vészes. :) Tessék elképzelni, hogy már mindenki együtt, egy feladatra figyelve, egymás után és előtt szeli a habokat. Illetve a feszített víztükröt. Mert siklani már mindenki tud. No, erre építi Klári néni az úszás tudományát. Gyors kartempó, lábtempó... "megy a láb".... halljuk, az anyukák kinn a padon pedig valóban úszó vízfelhőket látnak. Fegyelmezett vízfelhőket, egészen csendes vízfelhőket. Aztán vízbe ugráló gyerekeket. Fegyelmezetten a vízbe ugráló gyerekeket. S mielőtt azt hinnénk, hogy ez egy másik osztály... jön a játék a felharsanó ismerős gyerekhangokkal. Ideje van... :)
Óra végén zuhany, s hasonlóan gyors öltözés. No, itt kell igazán a sarkukban lenni. Minden lábra kerüljön zok- ni, popsikra alsógatya, ne legyen vizes a csöpögő hajtól a póló, ne a nedves kövön ugrálva húzzuk fel a száraz ruhát.... apróságok, melyek természetesek nekünk nagyoknak. Elvileg a másodikos gyereknek is. Csak nézünk nagy szemekkel, hogy mindebből hogyan lehet játékot gyártani?! Miért vicces, ha eldugják a másik cipőjét, zokniját?! Nem veszi észre, hogy a rövid haja is vizes, s így nem lehet kilépni a hideg levegőre?! Az a sokat emlegetett sapka miért marad benne a zseben, pedig a két kezemmel tettem fel az imént a fejére!
Pedig gyorsak, nagyon gyorsak. Már olajozottan működik minden. Törlközni, öltözni, hajszárítás... s még almát-majszolgatva- kucorgás is belefér az ablakok tövében.
Mindez nem lenne ennyire egyértelmű, ha nincsenek ott a segítő felnőttek. Köszönöm minden kísérő anyukának, nagymamának, s apukának is, ha szán erre az idejéből. Tényleg segítség a több szem, a több kéz...
Amit valóban vegyünk komolyan:
- hideg van, kell a kötött sapka akkor is, ha rövid a gyerek haja
- egy csere zokni a táskában (az iskolatáskában) nem árt, mert az a fránya víz az öltözőben képes vizes zoknit alakítani
- majszolgatni úszás utánra gyümölcsöt hozzanak- azért is igyekszünk ily nagyon, hogy minél hamarabb ebédelhessenek, az édesség elveszi az étvágyukat
- úszás alól felmentést a doktornéni, doktorbácsi adjon- a gyerekek is rájöttek, hogy nem igazán mókás a tribünön ücsörögni, míg a többiek a vizet élvezik
- ha valakinek mégis felmentés, akkor is kell hozni papucsot!
- bármi gond van, tessék kérdezni! :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.