Dalok szárnyán

Énekelünk. Akartam erről írni már régen, mert a szívem csücske. Ajj, de sok csücske van a szívnek!
Nem csalogányképző, nem nótafakurzus, a jövendő opera, netán popélet sztárjai sem biztosan közülük kerülnek ki.

Tanuljuk a zenét. Elsősorban befogadni. Befogadni, s letapogatni több érzékszervünkkel is. Látni a zenét a szemükkel, érezni a zenét a bőrükkel, beengedni a zenét a lelkükbe.
S tanuljuk előadni is a zenét.

Népdalokat, mert nagyon fontos megismerni a gyökereinket. Népdalokat, mert fogantatásuktól szívják magukba ezt a hangzásvilágot, mert tudniuk kell, honnan indultak. Népdalokat, mert a gyökerek nélkül csak lebeg a jelen, céltalan a jövő.
A jövőhöz vezető úton szemezgetünk a mai gyerekdalokból is. Keresünk értéket, minőséget. Dalokat, melyek már mai hangon szólnak, az ő nyelvükön szólnak, nekik szólnak, róluk szólnak.
Hamupipőke módjára válogatunk a naaagy zenei kosárból. Igyekszem búzát, lencsét, kölest.... hasznosat találni.
Szeretnek énekelni. Még abból is lehet kedvenc, mellyel megküzdünk. Helyre tesszük a hangokat, pontosítjuk a ritmust, alakítjuk a hangzást, kibogozzuk a dal lelkét. Öröm ám hallani őket, amikor öltözködés közben danolni kezdenek! Csak úgy, a dallam, a hangok kedvéért.
Népdaléneklési versenyt hirdettek. Rengeteg lelkes jelentkező között válogathattam. S hogy miért pont őket küldtem? Most a fülem, a lelkem súgott. Szerencsés vagyok, mert ennyire akarják, mert ennyire befogadók. Szerencsés vagyok, mert láthatom a szemükben a dalokat.
A verseny izgalmát négyen élhették át: Janka, Marci, Patay Bogi és Bendegúz.
A helyezés a bónusz ajándék lesz, ha lesz.... azt hiszem, már nyertünk mind. Ők is, az osztály is, én is. :)