-Az uszodába velünk együtt érkezik a bátorság. Biztosan nem csupán manó. Ha az, nagyon nagy zsákban cipeli nekünk a bátorságpamacsokat. Mert... bedobtak bennünket a mély vízbe! Mi tombolt bennünk? Félelem, bizonytalanság, ... megkönnyebbülés, jókedv és büszkeség. Néhányan lefelé görbülő ajakkal vacogtunk a medence szélén - No, oda aztán nem! Várnak otthon! - , de tiltakozás nem jött belőlünk. Óvatosan, a medence széle után simogatva csúsztunk a vízbe. Hideg, félelmetes... még óvatosabban irányoztuk meg a medence fenekét. S micsoda meglepetés, hogy nem is olyan egyszerű elmerülni, mert a víz felfelé tuszkol! "Bugyborékolok", mozgatom a karomat, lábamat... Nahát! Hiszen ez jóóóó!
Ehhez kellettek a bátorságpamacsok :)
( Nagyon büszke vagyok rájuk- ezt Ági néni súgja )
- A tornateremben is csoda történik minden héten. Senki nem feltételezné róluk az egy évvel ezelőtti suta mozdulatokat. Megszelidítették a labdát, az ütőt. Otthonosan mozognak. A szájuk is :)
Bianka néni nyílt órára hív ismét minden kedves szülőt. December 2-án a 6. órában. Minden szem gyönyörködhessen!
- Az uszoda tájékáról méééég.
Úszóolimpiát rendeztek, melyen az aprók is részt vehettek. Lelkesen jelentkeztek többen azok közül, akik nem az idén fedezték fel a vízben haladás tudományát. A legelszántabb Danka Bendegúz, Faragó Anna és Kanizsay Dénes volt. Neveztek, s a rajtkőre is álltak. Pedig tudom, igencsak rémisztőnek tűnt a hossz, a "muszájvégigmenni" réme.
Panna 3. a fiúk 4. helyezést értek el. Hangeffekt.... taps és ovációóó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.