Utolsó

alsós erdei iskola.
Hétfőn reggel nagy izgalommal gyülekeztünk mindannyian a vasútállomáson. Az izgalom csak nőtt a vonat indulásáig, hisz ketten még nem voltak ott... Végül megérkezett mindenki, a felhők is elszálltak, indulás!
Vonattal utaztunk Balatonfüredig teljes hangerőre állítva. Ott elsétáltunk a Helka játszótérre, ahol megtízóraiztunk. Miután mindenki jól lakott, bőven volt időnk játszani. Kipróbáltunk mindent, igyekeztünk beazonosítani a játékokat. Vajon melyik hol szerepelhetett a könyvben?

A Soktornyú kastélyban

 A hajóállomás felé vettük az irányt, és a füredi forrásvízhez értünk. Meg is kóstoltuk, megállapítottuk, hogy nagyon hasonlít a fehérvárihoz. A vízjáték most nem működött, így rögtön a kikötőbe mentünk. Itt szinte rögtön fel is szállhattunk a hajóra, ahol meghallgattuk a lányokat, akik a Balatonból készültek.
 

Információk rózsaszínben

Színvonalas, mindent magába foglaló előadás volt. Még a túristák is élvezték, akik így ingyen idegenvezetést kaptak.:)
Tihanyban várt bennünket Mariann néni. Egy közeli parkban ebédeltünk, majd Réka nénivel és Éva nénivel túrázni indultunk.
 

Sapka, naptej, fabatka

Bejártuk a Ciprián forrás-Barátlakások útvonalat egészen a Visszhang-dombig. Természetesen ki is próbáltuk! Működik.:) A túra során fabatkákat gyűjtöttünk, amit a végén beválthattunk értékes ajándékokra. Az út során szintén előadták az adott helyből készült gyerekek az összegyűjtött információkat.
A fagyizás sem maradhatott ki a napból, hisz az idő nagyon kedvezett nekünk! Végül elsétáltunk a Szabadidő-parkba, ahol finom vacsorával vártak bennünket - néhány csepp esővel kísérve. Szerencsére, mire megettük a vacsorát, az eső is elállt.
Kisvonattal utaztunk az erdei iskolába, az erdő közepébe. 
 

Esőkabátban biztonság kedvéért.

A tetőteret foglaltuk el mindannyian. Pont annyi ágy, matrac volt, hogy elfértünk együtt itt. Kipakolás után Zoli bácsival elkészítettük a kis füzetünket, amibe az egy hét alatt minden nap írtunk. 23 órára már aludt is mindenki!
Kedd reggel 6 óra. Ébredezünk, együtt. Ki lassabban, ki gyorsabban. Mivel 8 órára ígérték a reggelit, bőven volt idő felöltözni, rendet rakni. Finom szendvicsek vártak bennünket a tornácon megterített asztalokon teával, kakaóval.

Amíg Réka néni megérkezett a túrához, összegeztük az előző napit egy kis füzetben. Csoportokban dolgoztunk, ahogyan szoktunk. Zoli bácsi rögtön ki is javította. Sok jó megoldás szüetett!
Réka nénivel útnak indultunk ismét, most a másik irányba. Rögtön megnéztünk az erdei iskola előtt álló cserfát (Mi más állhatna itt?:)) Megvizsgáltuk a levelét, a törzsét. Megmértük egy másiknak az átmérőjét, majd kiszámoltuk, hogy több, mint 200 éves!!! Itt is elbújhatott vona Kamor a Szurdokvárral együtt!

Útunk során rengeteg információval gazdagodtunk, de Réka néni is elámult, mennyi mindent tudunk! Előkerültek ismét a beszámolók, ma is fabatkákat lehetett gyűjteni.
Ebédre értünk vissza a táborba, majd csendes pihenő következett.
Délután rókákat hajtogattunk, majd "levadásztuk" őket. Kicsit lecsökkent a játék végére a számuk...:) Uzsonna után szabad játék következett, majd végre eljött a számháború ideje! Még most is játszanánk, ha nem várt volna bennünket a vacsora. Dokumentáltuk az aznapi eseményeket, majd játékkal zártuk a napot. Alvás 22,45-re.
Szerdán ébredés 6,15-kor. A tegnapi laza ütemben, hisz senki nem sürgetett bennünket. Reggeli után Mariann néni érkezett, akivel kézműveskedtünk. Először egy levendula-zsákocskát, majd bőr karkötőt készítettünk. Nagyon profi volt mindenki!

Illatosan és csinosan indultunk útnak kis aggodalommal, hisz a telefonos összeköttetés szerint néhol hatalmas viharok voltak, és felénk közeledett! De mi megrendeltük a jó időt, így el is került bennünket a vihar. A Szabadidő-parka mentünk ebédelni. Csodás napsütés lett, így kint fogyaszthattuk el a finom ételeket. A Levendula Ház következett. Itt megnéztünk három kisfilmet a vulkánokról, Magyarország természeti kincseiről és a félszigetről. Kaptunk itt is csoportfeladatot, amit a végén értékelt Éva néni. Két csoport is ajándékot válaszhatott a maximális pontszám elérésével.
A faluba érve két részre osztottuk az osztályt. Három csoport Zoli bácsival, három Rozi nénivel vette nyakába a környéket, kezébe a kis füzetet a térképpel. A séta során ismét sokat tanultunk az itteniek életéről, foglalkozásaikról. Kis vásárlásra is maradt még idő.

Vissza a parkba, játék, vacsora, túra vissza a táborba. Végig énekelve... (Megvan a rekedtség oka.:)
Kis pihenő után Zoli bácsi meggyújtottaa tüzet, mi meg csak vártuk, mikor lehet már szalonnát sütni?

Szalonna után mályvacukor-, majd almasütés következett.
Közben hatalmas meglepetés ért! Olyan, amilyenben még soha nem volt részem! Csodaszép szív alakú kulcstartót, levendula szappant, kismanó könyvjelzőt kaptam a gyerekektől a tábortűz mellett énekelve. Kis lapocskán mindenki alá is írta a nevét. Mindezt úgy, hogy semmit nem tudtam erről, nem is sejtettem!!! Maradandó élmény lesz ez nekem örökre!
Sötétedés után bátorságpróba következett. A sötét erdőbe kellett bemenni jó hosszú ideig, amíg meg nem találtuk Zoli bácsit. Félelmetes volt, de mindenki kiállta a próbát!
A lámpás rókavadászat sem maradhatott el! Szerencsére mindenkit megtaláltunk...
Végül izgalmaktól és a sok programtól elfáradva 23,45-re el is aludt mindenki. Állítólag ez volt a legjobb nap a négyből.:)
Csütörtökön reggel ébredés 6,35-kor. Szinte félálomban küzdöttünk meg a hálózsákokkal, amik sehogy sem akartak visszamenni a zsákjukba, a szennyes ruhákkal, amik miatt nem lehetett becsukni a bőröndöt, a piros alsónadrág még mindig keresi gazdáját...:)
Reggeli, szobarend, pontozás, várakozás. A nap meglepetése: egy nagy pelével laktunk együtt! Meg is mutatta magát, a lépcsőn pózolt nekünk egészen addig, míg előkerült a fényképezőgép. Akkor elbújt az odújába, és elő sem jött.
Kicsit késve érkezett a kisvonat. Félúton kiderült, egy szemüveg mégis csak ott maradt az udvaron egy padon! Sebaj, még jó, hogy van mobiltelefon!
A Szabadidő-parknál Réka nénivel találkoztunk ismét. Utolsó túránkra indultunk az Aranyházhoz. Beszéltünk ürgékről, zuzmókról, gejzírekről...
 

Aranyháznál

Réka néninek annyira megtetszett, hogy minden lehetséges helyen a Helkára hivatkoztunk, hogy megígérte, elolvassa ő is.
Épp ebédre értünk vissza, majd indultunk is a kikötőbe. Újra hajó, újra vonat. Itt már kezdtünk nyűgösek lenni. Vége van, de még nem vagyunk otthon, fáradtak vagyunk, nincs elég ülőhely a vonaton, sokat áll egy állomáson várakozva...

De aztán csak beértünk Fehérvárra! Olyan kedves, szülők által alkotott kör fogadott bennünket, ami nagyon megható volt! Köszönjük!
Képek