Pár hete a nyári szünet élményein mosolyogtunk - együtt.
Pár hete az év feladatait beszéltük meg - együtt.
Mert simogatott a napsugár, sajgott a láb a túracipőben, falta a szem a hegyek, a fák látványát...
Mert az angol nyelvre szükség van, s az alsós gyerek játszva, verselve, szinte észrevétlen gyűjtheti zsákjába az új szavakat, kifejezéseket, mondatokat.
Mert tervezte az alapokat, amire építheti a következő év munkáját.
Csak a folyosóról "figyeltem" az angol órákat. Nyílt az ajtó, s Marci szőke feje jelent meg a résben. Leült a kispadra.
- Rendetlen voltál? - vontam össze a szemöldökömet.
- Áááá! Játszunk. Nekem kell kitalálni... Olyan jó! - ragyogott felém a válasz.
Ahogyan a szünetben is ragyogtak a gyermekszájakból röpködő friss ismeretek.
Pár napja.... Ágota néni nem jön többet angol órára.
Pár napja.... tudjuk, nem ajándékoz meg többet bennünket -ŐKET - tudásával, személyiségével.
Ha belenyúlunk képzeletbeli tarsolyunkba, ujjbegyeink érezhetik azt, amit tőle kaptunk, amit Ágota néni jelentett.
Köszönjük
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.