A mesében minden megtörténhet. Találkozhatunk óriásokkal, törpékkel, tündérekkel... A mese közvetít a látható és a láthatatlan világ között.

2011. szeptember 17., szombat

Szüret


Pénteken ebéd után járatos busszal utaztunk Pákozdra, ahol Anna nagypapája fogadott bennünket. Egy egész asztalnyi finomabbnál finomabb gyümölccsel! Ennek rögvest neki is láttunk...
Aztán előkerültek a kések és metszőollók. Pontos használati utasítás után mindenki nagyon profin használta az eszközöket! Gyűlt a sok finom szőlő a vödrökben. Néhányan darálták a leszedett fürtöket. Gyorsan kialakult a munkamegosztás...
A kijelölt sorról hamar lefogyott a sok édes szőlő a szorgos kis kezek nyomán. A darálást is majdnem mindenki kipróbálta.
Mi jött ezután? Turkálhattunk a ledarált szőlőben, nyomkodtuk ki belőle a levet. Meg is kóstoltuk ám! Egyesek szerint majdnem olyan, mint a SIÓ szőlőlé, mások szerint egyáltalán nem hasonlított... Az biztos, hogy ez olyan szőlőlé volt, amiért mindenki megdolgozott! Ettől esett olyan jól! (Annak, aki ivott...:))
Közben rebarbara-kóstolás , igazi burgonyanézés is belefért,de a legnagyobb sikere mégiscsak a pottyantós WC-nek volt... (Sokan most láttak ilyent először.)
Miközben néhányan szorgosan segédkeztek a présnél, mások felesleges energiájukat futóversennyel kötötték le. Hegynek fel...és le...
Éppen végeztünk a préseléssel, és már indulnunk kellett a buszhoz.
Útravalóra kaptunk a finom szilvából és barackból.
Nagyon köszönjük Papának ezt a délutánt! Jól éreztük magunkat, sokat tanultunk!
A kétkezi munka örömét, amit az osztály együtt végez, semmi más élmény nem pótolhatja!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.