25 csinosan felöltözött, izgatott gyereket kísértem el. Kérdések özöne áramlott felém:
- Nem is fognak beszélni semmit?
- Lesz karmester pálcával?
- El fog férni a színpadon minden hangszer?
- Becsukhatom a szemem és letehetem a fejem? ....
Természet a zenében. Megunhatatlan, kedvelt téma. Első osztály óta foglalkozunk vele. A gyerekek vevők rá, fantáziájuk korlátlanul képes száguldani a hangok hatására. Panna egyre többször közli, hogy bizsergett közben az ujja is :)
A hangszereket is ismerős barátként köszöntik. Szinte mindenkinek van kedvence is. Kinek a hang, kinek a ruházat alapján.
Így, szinte kézzelfogható közelségben hallani.... ez egészen más volt. Az előadás a székekbe szegezte őket. Élmény volt számomra látni a csillogó szemüket, a felbukkanó felismerést hangok, hangszerek megjelenésekor. Csoda nyílt a hárfa láttán, hallatán. Csoda nyílt az üstdob megszólalásakor. Csoda nyílt a hegedűk vonójának együttmozgásakor. S mennyi büszke tekintet, mikor ismerős zenészt fedeztek fel a színpadon!
A "LEG" Csajkovszkij Diótörőjéből felhangzó részlet volt. A fiúkat Beethoven VI. szimfóniájából áramló dallamok ragadták el.
S pillanatok, amiken az utórezgések alatt mosolyoghattam:
- Az üstdob az ő nyelvükön "üssdob"-bá vált.
- pengetős hangszer: "a néni végighúzza rajta az ujjait, és szól"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.