Madárgyűrűzés

Pénteken délelőtt végre pótoltuk azt az űrt, amit a tavalyi erdei iskola madarásza hagyott a lelkünkben!

Csodaszép piros vonattal utaztunk Dinnyésre:) Laci bácsi várt bennünket egy kis teherautóval. Már ez is nagy élmény volt, hát még ami ezután jött!!!
Megnéztük Laci bácsiék állatait: tehenet, racka juhokat, kecskéket, szürke marhákat. (A méheket csak említette a tyúkokkal együtt.) Kicsit dideregtünk, de hamar feledtette velünk a sok élmény az őszi reggel hűvösségét.
Elsétáltunk a "náddepóhoz", ahol kényelembe helyeztük magunkat. Itt már jó pár kismadár várta zsákocskákban, hogy gyűrűtulajdonos legyen. Na, ebben segítettünk mi! Ugyanis a művelet végeztével a kezünkbe foghattuk, és mi engedhettük el!!!! Érezhettük a saját kezünkben a kis szívük dobogását, pici testük puhaságát, törékenységét. Az érzés, hogy mi adtuk vissza a szabadságukat, nagyon felemelő volt...
Dolgunk végeztével megnéztük a hálókat, vajon tartogat-e még számunkra munkát?
Szerencsére igen! (Csak néhány kisgyereknek nem jutott elengedni való madárka.) Mire megettük a müzliszeletet (amit Zalán anyukájának köszönünk), már indulnunk is kellett a vonatra.
Amilyen szerencsések vagyunk, haza is a szép vonattal jöttünk!:) Fáradtan, de élményekkel telve értünk az iskolába. Sokat tanultunk Laci bácsitól. Köszönjük a rendhagyó természetismeret órát!!!