Szigeti veszedelem

Immáron harmadszor! Mint minden évben az első hét péntekjén...
Megint Sóstón, mert már úgyis jól ismerjük! Sőt, már egyedül! Mármint állomásfőnök nélkül, mert azok is mi voltunk! Barbara néni jól kitalálta, hogy lánctalpas módon indulva-építve ki az állomásokat, majd kipróbálva mindet milyen jó buli lesz! Így is lett!
Mi indultunk utoljára (C-sek lévén), így ráértünk későbbi busszal menni. Addig játszottunk a teremben és az iskola udvarán.
Ahogy kiértünk a Kiserdőbe, már indulhattunk is az első állomásra. A pályán végighaladva a kis állatok őszi mindennapjait próbálhattuk ki. Először mókusokként mogyorót rejtettünk el az erdő egy részében, amit a játék végén majdnem mindenki meg is talált...
A második állomáson nyuszik lettünk, akik káposztáról káposztára haladva szerezték meg élelmüket.
Harmadszorra is a táplálék körül forogtak gondolataink és tetteink. Almákat kellett lefoglalnunk cinkeként és süniként. Sokan éhesen maradtak, mert már nem jutott nekik finomság!
A következő helyen a kis mag kikeléséhez, életéhez szükséges feltételeket kellett összegyűjtenünk (víz, levegő, talaj, fény, megfelelő hőmérséklet). Közben persze kis madarak próbáltak bennünket ettől a szándékunktól eltéríteni. Ügyesek voltak a kis csipogók és a gyerekek is!
Az 5. állomás már a miénk volt. Az osztály egyik feléé. Gyors reagálásra, figyelemre és tájékozottságra volt szükség a feladat sikeres teljesítéséhez. Az állat, növény és tárgy szót soroltunk gyors egymásutánban a játékvezető utasításai szerint. Akire rámutatott a középen álló gyerek, annak gyorsan egy állat, növény vagy tárgy nevét kellett mondania.
Az utolsó helyen is mi vezettük a játékot. Költöző madarakra leső veszélyforrásokról beszélgettünk,majd ki is próbáltuk, milyen nehéz eljutniuk téli lakhelyükre a madaraknak. Sok is nem jutott el a biztonságot, élelmet jelentő meleg vidékre... Még szerencse, hogy nekünk biztonságosabb közlekedési eszközeink vannak...:)
Végül jót játszottunk a Zöld Tanyán!