Az utolsó tanítási napot követően
lelkes kis csapatunk elindult vízitúrázni a Szigetközbe. Miután megérkeztünk
Dunakilitibe, kezdődött a sátorállítás. A kevésbé rutinos kempingezőkkel bizony
előfordult, hogy a felfújható matrac nem fért be a sátorba. A végén azért
mindenkinek sikerült kényelmes fekhelyet készítenie. Ezután egy bemelegítő
evezés következett, amit mindenki nagyon élvezett. Este az apukák magukra
vállalták a vacsorakészítés fáradalmait, így a gyerekek fürödhettek (a nagyon
hideg vízben), az anyukák pedig nyugodtan megvitathatták a világ fontos
dolgait.
Másnap mindenki korán kelt és már
alig várta, hogy elinduljunk a nagy túrára. Ezen a napon Doborgazig eveztük,
ahol is egy kedves kis kocsmában pihentük ki magunkat. A gyerekek jégkrémmel,
az apukák sörrel próbálták az elveszett energiát pótolni. Visszafelé már kicsit
lankadt a lelkesedésünk, főleg mikor árral szemben kellett evezni.
A sokadik nádas mögött végre
megpillantottuk a táborunkat. A gyerekek hamar kipihenték magukat és még kicsit
ugráltak a vízben vagy próbáltak halat fogni. Vacsorára paprikás krumplit
készítettünk, amit jóízűen falatozott mindenki. Az esti levezető séta sem
maradhatott el, ezért elgyalogoltunk a tábor mellett lévő gáthoz, illetve a nem
messze lévő (akkor nem így éreztem) „fenék-küszöbhöz”. (Aki nem tudná ez egy
mesterségesen kialakított gát, ez segít a víznek befolyni a Szigetközbe.) A nap
végén senkit nem kellett álomba ringatni.
Elérkezett az utolsó nap. Reggel
összecsomagoltuk a sátrakat és elindultunk evezni. Ezúttal Cikola volt az úti
cél. Szerintem ez volt a legjobb túra. Vadregényes ösvényeken haladtunk,
láttunk hódok által rágott fákat, sok-sok madarat, és még egy hallépcsőt is.
Állítólag itt úsznak fel a halak, de sajnos mi ezt nem láttuk. Az izgalomból is
jutott erre a napra, ugyanis megtörtént az első borulás a csapatban, a
túravezetőnk „fürdött” meg a hideg vízben. Cikolán kaptunk egy tálca házi túrós
rétest, amit mindenki jóízűen falatozott.
Sajnos ez a három nap nagyon
hamar eltelt. Szerintem mindenki nagyon jól érezte magát, mivel már azt
tervezgettük, hogy jövőre is elmegyünk majd evezni.
Buzdítalak benneteket is, akik
nem voltatok ott, hogy bátran vágjatok bele, hiszen nagyszerű élményekkel (és
egy kis izomlázzal) lettünk gazdagabbak!
Írta: Faragó Edina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.